Könyvesház

A mesealkotás kézikönyve
Gyakorló szülők, óvónők, tanítók figyelmébe
(Ferch)
Daniel Pennac tüneményes művét, a Nem kötelező olvasmányt azzal a felkiáltással ismertettük: legszívesebben azt mondanánk, ezt a kötetet mindenkinek el kellene olvasnia. De nem mondhatjuk, látva a címet. Az a kis könyv arról szól, hogyan lehet megszerettetni, újra megkedveltetni a gyerekkel az olvasást. Hogyan lehet visszavezetni őket a mesék világába, ráébresztve, hogy minden könyv, minden történet megannyi csoda. Ilyesmire vállalkozott az olasz Gianni Rodari, aki a harmincas évektől általános iskolákban tanított, majd elkezdett gyerekeknek írni.
„Minden járt a fejemben, az iskola kivételével. De talán nem voltam unalmas tanár. Mesélgettem a gyerekeknek… a történeteket, amelyeknek a legcsekélyebb közük sem volt a valósághoz, sem a jó ízléshez, én találtam ki, a Breton által ajánlott és ugyanakkor elítélt »technikák« felhasználásával” – írja. Történeteit először egy római napilapban közölte a hatvanas években, A mesekitalálás kézikönyve címmel, „tisztes távolságból” szemlélve a témát. Később arra buzdította a szülőket, hogy maguk találjanak ki „esti meséket” apróságaiknak. A hetvenes években Reggio Emiliában, a városvezetők meghívására pedagógusokkal ismertette „mesterfogásait” – beszélgetéseik szövegét adta közre 1973-ban A képzelet grammatikája című könyvecskében, amelynek magyar fordítása néhány évtizednyi késéssel jelent meg.
„A »fantázia nyelvtana«, amit a kezükben tartanak, nem a gyermeki képzelet elmélete (isten ments!), még csak nem is receptgyűjtemény, inkább kísérlet arra, hogy megpróbálja a gyerekek iskolai és otthoni környezetét ingerekben gazdaggá tenni”, s mivel minden mindennel összefügg, ha meglódítják a gyerek képzeletét, az hozzásegíti, hogy „felhasználja a tapasztalatait más területen is, és létrehozza saját kreativitását” – érvel a szerző. Pontosan tudja: ahhoz, hogy a „rosszul megcsinált” világ megváltozhasson, alkotó emberekre van szükség, nem hűséges végrehajtókra. Alkotó lény márpedig nem létezik gazdag képzelőerő nélkül. A kreativitás ma divatos, lépten-nyomon használt szó. De értjük-e mindig, mit jelent valójában?
(Gianni Rodari: A képzelet grammatikája. Bevezetés a gyermeki történetalkotás művészetébe. Pont Kiadó, Budapest, é. n. Ára: 1740 forint)

A lázadó ember újra közöttünk
In memoriam Nagy Lajos
(Balkó Ágnes)

Kevés szó esik mostanában Nagy Lajosról, méltatlanul kevés; úgy látszik, a sarkított véleményformálás, az egynemű jelzőkkel való minősítés kárhozata őt is elérte. Milyen jó, hogy a Nap Kiadó szívósan és minőséget teremtve gondozza az In memoriam sorozatot, amelyben most a „szürke nevű”, ám az „írásértők fémjelzett írója” kapott helyet.
Szenvedélyes igazságkereső volt, ítélete megbízható, értékrendje kikezdhetetlen, inkább ostorozott, mint dicsért. Hiányzik belőle a művészi jelleg, ezért fanyalogtak némelyek, hogy nincs benne „nemesség és szépség”. Különös, de talán ezért lettek időtállóak az írásai, ezért tisztelte és értékelte Kosztolányi és Vas István. Fájdalmas személyes élmények, csikorgó puritanizmus, önmarcangoló szatíra – nehezen elviselhető jelenségek, ha érzelmi feloldódást, a költészet ígéretét keresi az olvasó. De meggyőző különvélemény a többség sorsáról annak, akinek füle van hozzá – és ezt Schöpflin vagy Bálint György szigorú kritikája sem tagadja meg tőle.
A kötetet válogató, szerkesztő és összeállító Tarján Tamás korrekten, körültekintően szemelgetett az író személyére, munkásságára vonatkozó kritikai és memoárirodalomból, valamint Nagy Lajos műveiből. Nem rajta múlik – mint ezt a szerkesztői utószóban is megjegyzi –, hogy sajnálatos módon mind a mai napig késik az író Naplójának közreadása. A fejezetek élén Nagy Lajos műveinek címe áll, rá következik egy-egy írói korszak szemléletes és szubjektív körüljárása, olykor kísérlet is annak megfogalmazására, hogy ez a rettenthetetlenül erős ember és jellem mitől válik mégis olyan kiszolgáltatottá, magányossá.
Az oktatási segédkönyvként is jegyzett mű tartalomjegyzéke pontos bibliográfiai utalásokat tartalmaz, és segít az életműben való eligazodásban.
(Kopaszok és hajasok világharca. In memoriam Nagy Lajos. Nap Kiadó, Budapest, 2001. Ára: 2200 forint)

Van-e a nőknek történelmük?
Kötetnyi feminizmus
(Hanthy Kinga)
Napokig ott hevert a könyv az éjjeliszekrényen, és a címre pillantva egyre bosszúsabb lettem. Micsoda kérdés! Már hogyne lenne a nőknek történelmük! Hisz van a svábbogaraknak, a moszatoknak, a majmoknak. Már miért éppen a nők lennének történelem nélküliek?
Első gondolatunk tehát az, hogy a Balassi Kiadó szerkesztői azért választották ezt a címet, hogy felbosszantsák az olvasót. Pedig rá kell ébrednünk, valószínűleg nem szellemi provokációról van szó, csupán arról, hogy hiányzik a fordító nyelvérzéke. A kötet eredeti címe: Feminism and History, amelynek szó szerinti fordítása, meglehet, magyarul nem lenne oly hangzatos, mégiscsak pontosabban fedi a tartalmat. S nagy az esély arra, hogy a tanulmánygyűjteményt nem épp a bestsellerrajongók veszik le a könyvesboltban a polcról.
E kis bosszantást még elnéznénk a szerkesztőknek, ha nem folytatódna a rossz sorozat. A Joan Wallach Scott által nagy műgonddal összeállított könyv ugyanis olyan fordító – Greskovits Endre – kezébe került, aki nagyszerűen tudhat angolul, de kevésbé van birtokában a magyar nyelvnek. Emiatt például Denis Riley tanulmánya, amelyet a bevezető alapvető munkának ítél, gyakorlatilag olvashatatlanná válik a nyakatekert, rossz logikai sorrendbe állított összetett mondatok, valamint a felesleges, bár kétségkívül mutatós idegen szótömeg miatt. A fordítónak pedig nem az lenne a feladata, hogy tükörfordítást végezzen, hanem hogy maga mindenekelőtt elmélyedjen a szöveg értelmében. E probléma feloldása valószínűleg nem csak Greskovits Endrének nem szokott sikerülni.
A Van-e a nőknek történelmük? című tanulmánykötet arról szól, hogy a kiemelt és rendkívüli történelmi nőalakokat leszámítva – akikrők könyvtárnyi irodalom készült, s akik a feministák fő hivatkozási pontjai – vajon készültek-e értékelhető tanulmányok az eltelt évszázadokban a nők helyzetéről, társadalmi szerepéről és jelentőségéről. Ezt vizsgálják a szerzők Indiától Kínáig, Európától a fekete női lét dialektikájáig. Végeredményben megtudhatjuk, hogy léteznek ugyan ilyen igényű munkák, ám sem ezek, sem a feminista mozgalom irodalma nem adott kielégítő választ a nyitott kérdésekre.
A nőknek természetesen anélkül is van történelmük, hogy azt okos tudósok megírnák. A történetírásban pedig előbb-utóbb elfoglalják az őket megillető helyet. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy a történelem jeles férfiúi nem úgy cselekedtek, ahogyan azt otthon az asszony megmondta!
(Van-e a nőknek történelmük? Balassi Kiadó, Budapest, 2001. Ára: 2500 forint)

Szerelmeim
Vincze István önéletrajzi regénye
(Dévényi István)
Ha ütnek-vernek, kínoznak és szidalmaznak, ráadásul ok nélkül és jogtalanul, egyetlen érzést, az igaz szerelmet akkor sem tudják kiölni belőled – tanítja Vincze István Szerelmeim című regénye. De nem klasszikus értelemben vett regényre kell gondolnunk, mivel a Szerelmeim önéletrajzi alkotás.
Vincze István rossz korban született. Érettségiző diákként a második világháborút megelőző években eszmélt közéleti öntudatra, s vált a viharos magyar politika résztvevőjévé. Akkor lépett be a Szociáldemokrata Pártba, amikor ezért a tettért meghatározatlan idejű raboskodás dukált. S bár a gyűjtőtábort szerencsétlen társainál hamarabb – már ha ebben az esetben lehet hamarról beszélni – hagyhatta el, megbélyegzett múltja miatt húszévesen munkaszázadba került. Mindezen szenvedések közvetlen elindítója egy cserkésztábor, ahova az egyébként kiváló képességű cserkészvezető fiú zsidó származása miatt nem utazhat el.
Apróság – mondhatnánk –, ám a történelem néhány év múlva igazoja, hogy ilyen semmi kis ügyekből világraszóló borzalmak születhetnek. Vincze István is a zsidóüldözés áldozata. Le kell mondania minden álmáról, nem lehet újságíró, egyetemre sem mehet. Lassan csak a családja iránti szeretete és a szerelmei maradnak. S ez emeli ki az önéletrajzi alkotást a szomorú második világháborús visszaemlékezések sorából.
(Vincze István: Szerelmeim. C. E. T. Belvárosi Könyvkiadó, Budapest, 2001. Ára: 990 forint)

Mítosz és identitás
Románia története
(Keresztes Lajos)
Különösen fontos számunkra a szomszédos országok történetének és nemzeti mítoszainak ismerete, hiszen ezen keresztül könnyebben érthetjük meg a magyarsággal, Magyarországgal szemben eddig folytatott politikájuk mozgatórugóit és céljait. E mítoszok egyik meghatározó eleme, hogy nemzeti identitásukat részben a magyarsággal szemben fogalmazzák meg. Így van ez Románia esetében is, amelynek XX. századi történetén végigvonul az erdélyi és kelet-magyarországi román uralom bebetonozásának szándéka. S e logika szerint azt is feltételezi, hogy a mindenkori budapesti kormányt, összetételétől függetlenül, a „trianoni trauma” befolyásolja a magyar külpolitika irányának meghatározásában. A status quo véglegesítésében – ha a felhasznált eszközökben voltak is eltérések – nem véletlenül mutat szembeszökő folyamatosságot a királyi, a szocialista és a mai köztársasági Románia. Ezért is figyelemre méltó és rendkívül aktuális Balogh László könyve.
A munka érdekessége, hogy a szerző nem köztörténetet írt, hanem elsősorban a politológia és a szociológia szempontjából elemzi a romániai társadalom folyamatait. Részletesen felvázolja mind a szocialista, mind a köztársasági Románia alkotmányjogi alapösszefüggéseit. Csak sajnálhatjuk, hogy elmarad annak bemutatása, hogy az állami intézmények a gyakorlatban igen gyakran csak külső formájukban tesznek eleget a jogállamiság követelményeinek.
A mű elsődlegesen a kommunista diktatúra kialakulását és hatalomgyakorlási mechanizmusait mutatja be, ahol a súlypont a Ceausescu-diktatúra. Igen hangsúlyos az a rész is, amely az 1989 decembere óta eltelt időszak történéseinek, parlamenti és pártpolitikai mozgásainak rövid összefoglalását adja. Az egyébként jól adatolt könyv néhány megállapítása ugyanakkor vitára ösztönöz, mint például a szerző azon forrásmegjelelölés nélküli kijelentése, miszerint: „Kádár János és hatalmi csoportjának… kisebbsége… burkoltan valóban ezt (Trianon revízióját) szorgalmazta”(346. oldal).
(Balogh László: Románia története. Aula Kiadó, Budapest, 2001. Ára: 3500 forint)

A Helikon Könyvesház sikerlistája
Ismeretterjesztő
1. A kenyér és a kenyérsütés enciklopédiája – Glória Kiadó 5790 Ft
2. Korszerű lakberendezés – Perfekt Kiadó 4990 Ft
3. Molnár Gál Péter: A pesti mulatók – Helikon Kiadó 2980 Ft
4. Heller Ágnes: A történelem elmélete – Múlt és Jövő Kiadó 2300 Ft
5. Benedek István: Ady Endre szerelmei és házassága – Magyar Könyvklub 1680 Ft

Szépirodalom
1. Faludy György: Versek, 2001 – Magyar Világ Kiadó 3990 Ft
2. M. Hrabovszky Júlia: Ami elmúlt – Egy polgárasszony vallomásai – Helikon Kiadó 2480 Ft
3. Márai Sándor: Napló, 1976–1983 – Helikon Kiadó 1580 Ft
4. Szerb Antal: Naplójegyzetek (1914–1943) – Magvető 2490 Ft
5. Andrei Makine: A francia hagyaték – Ab Ovo 1600 Ft