Március 15. tér

AZ EGYKORI ESKÜ TÉR körvonalai nem ismerhetők fel egykönynyen, hiába is keresnénk Grantner Jenő Klebelsberg Kunóról készített emlékművét is. Első látásra úgy tűnhet, hogy a belvárosi római katolikus templom környéke tartozik ide, miközben az épület csupán a tér északi felén helyezkedik el.

A terület központja ma egyértelműen Petőfi Sándor szobra, amelynek felállítására 1860-ban indult társadalmi gyűjtés. Reményi Ede, a kor ismert zeneművésze hangversenyeinek jövedelmét ajánlotta fel az alkotás létrehozásához. A szobor megmintázására Izsó Miklós szobrász kapott megbízást, de végül művésztársa, Huszár Adolf fejezte be az 1882-ben leleplezett művet.
A téren álló görögkeleti templomot Jung József tervezte, a tornyok pedig Ybl Miklós elképzelései szerint épültek meg. A közeli Petőfi térről indul ki a Duna-korzó.

Itt állt a második világháború végéig egy szállodasor, amelynek éjszakai kivilágítása kivételes látványt nyújtott. A kávéházak teraszán üldögélni vagy a korzón sétálni sikk volt a század elején. Két szálloda kivételével valamennyi romba dőlt a háború során. Az Intercontinental volt az első, amit a hetvenes években felépítettek a megüresedett telkekre.
A tér Duna-parti része, amely a Roosevelt tér fele tart, ma kisebb bazárosok és turisták kedvelt, ám zsúfolt helye. A Petőfi- szobortól a Mátyás-pincéig azonban piszkos útszakaszok, a parkolóban elhanyagolt autók díszelegnek. A Mátyás-pince előtt emeletes buszok sora csúfítja rendszerint az utat, a turisták tömegétől itt közlekedni sem igen lehet. Az a terület, ami egykor a főváros díszes, nyugalmas szakasza volt, ma igencsak távol esik egykori küllemétől.