Mesélő emléktáblák

A Kálvin téri üvegszörnyön túl, a Vörösmarty mozin innen, az Üllői út 2–4. számú ház falán egy holland férfiról megemlékező márványtáblát találunk. „J.P. PH. Clinge Fledderus Holland királyi főkonzul (1911-1946) e házban fejtette ki áldásos működését. A magyarság számára megmentett gyermekek és az egész magyar nép hálája jeléül állította Budapest székesfőváros közönsége.”

Mi is van e néhány sor mögött?
Az 1919–1920-as tél egy utolsó tartalékait felélt országra köszöntött.
Hazánk területének egy részén még román katonaság állomásozott. A háborús évek szétzilálták a mezőgazdasági termelést. Apponyi gróf Párizsban tárgyalt a békefeltételekről, amikor a Pesti Napló 1920. január 13-i számában az alábbi sorok jelentek meg az ínségről és a mérhetetlen drágaságról tudósító cikkek között:
„Holland segélyezési akció Budapesten. Fledderusné a holland főkonzul felesége, a magyar gyermekek megmentéséért a holland Vöröskereszt akciójaként csecsemőkelengyét és gyermekruhát oszt szét 40-50 asszony segítségével.” A főkonzul ezalatt megszervezte, hogy magyar gyerekeket vegyenek magukhoz holland családok. A holland hajós nép, hagyomány az összetartás, természetes a bajbajutottak megsegítése.
Néhány héttel később indultak meg a fiatalokkal teli vonatszerelvények Hollandiába. A résztvevők közül sokan élnek ma is. Több száz magyar gyermek jutott ki két-három hónapra holland családokhoz, hogy ott „följavítsák” fizikai állapotukat. A Pesti Napló február 24-én már a hazaírt levelekből idéz, hogy milyen jó is a „Tantinál”.
Azoknak a gyerekeknek volt szerencséjük, akik az első hullámban utazhattak ki, mert az akció a napi politikai események miatt hamarosan félbemaradt. Erről Fledderus főkonzul már nem tehetett. Végezte diplomatamunkáját, és Magyarországon volt akkor is, amikor hazáját megszállták a német csapatok. Mikor hazánkat is elérte ez a sors, a németek egy uszályra tették őt és családját – más országok hasonló sorsú diplomatáival együtt Isztambulban érte meg a háború végét. A magyarországi állomáshelyen a háború után egy ideig fia dolgozott.
Az emléktábla a határokon átnyúló jóságnak is emléket állít. Egy emberről tanúskodik, aki lehetőségeivel jól sáfárkodott, és segítőkészségével a mának is üzen.