Műkincsek – Árverések – Galériák

Kortárs galéria, kortárs múzeum nyílt az elmúlt hetekben Budapesten, s a műkereskedelemben egyébként is megszaporodott a kortárs művek száma. Az egyik magyarázat szerint az éppen megszülető értékek iránti érdeklődés növekedésének elsősorban az az oka, hogy elfogytak a kvalitásos klasszikus alkotások. Nos, a legutóbbi két nagy aukció, a Mű-Terem és a Kieselbach Galériáé azt bizonyította, hogy a magyarázat csak félig igaz. Ha ugyanis az eladók úgy vélik, jó árat kaphatnak tulajdonukért – azaz eredményesnek ígérkezik egy-egy árverés –, a kvalitásos alkotásokat sem tartogatják jobb időkre.
Így történt, hogy az említett két árverés egyszerre szolgált kvalitásos művek sorával – klasszikusokkal, kortársakkal egyaránt –, izgalmas licitekkel és nemritkán kiemelkedő árakkal. Igaz ez akkor is, ha nem dőlt meg a csúcs, azaz a két árverezőházban elért korábbi csúcsáraknál alacsonyabbak voltak a mostani leütési árak, s akkor is, ha a Mű-Terem Galéria – az Interpol-konferencia miatt ezúttal a Pesti Vigadóban rendezett – aukcióján a szokásosnál több mű maradt vissza. A kalapács alá került százhetvenegy tételből száznegyvenhat ment el, a visszamaradt 25 tétel azonban alig tizenöt százalékot jelent, s ez az összképet tekintve továbbra is kiváló eredmény.
Talán a festményeknél is jobban ment a tételszámra jóval kevesebb Zsolnay-anyag, s ami különösen örvendetes, néhány kisplasztika iránt is nagy volt az érdeklődés. Egyre népszerűbbek Gorka Géza kerámiaplasztikái, kétmillió forintért ment el Mattis Teutsch János alumínium női aktja, s nem maradt vissza az olvasztárt ábrázoló Meunier-bronzplasztika sem. Az iparművészeti anyagba ezúttal egy Adolf Beckert tervezte Loetz-váza is bekerült. A piros üvegberakásokkal, savmaratással díszített váza 750 ezerről indult, és 1,3 millióért ment el.
A legmagasabb leütési árak azonban ezúttal is a festmények licitjei során születtek, ezen belül is újra Vaszary János egyik festménye, az 1905-ös Rálátás a tengerre keltette a legnagyobb érdeklődést (4,2–19 millió). A tizennégyszeres emelkedés jelzi, hogy nagy sikert aratott Czigány Dezső Kettős női acképe (1,2–17 millió). Rippl-Rónai József egyik Zorka-pasztellje is több mint háromszoros áron talált gazdára, 5,5 millióról indult, és 16 milliónál fejeződött be a licit. A kép kék blúzban, zöld szelencével ábrázolja az idős festő fiatal múzsáját. Azt is kevesen gondolták volna, hogy a Kieselbach Galéria aukcióján, a Vígszínház színpadán főszerepet kap Szentgyörgyi János 1829-es csendélete, amely 450 ezerről indult, és 3,2 millió forintért talált gazdára. Néhány tétellel később indult az aukció legnagyobb érdeklődést kiváltó alkotása, Farkas István 1930 körül Párizsban festett vászna, a Beszélgetők, amely nyolcmillióról indult, és 26 millióért ment el. Különös művészettörténeti érdekesség, hogy a festmény szerepelt azon az 1932-es tárlaton, amelyet a művész azért rendezett Budapesten, hogy édesapja láthassa az életművét, s amely csak annak halála után két nappal nyílhatott meg.
Tökéletes rajzi konstrukció, fegyelmezett kompozíció és finom líra jellemzi Paál László Faluvége című festményét, amely 1870–71 körül készülhetett, s már puszta felbukkanása miatt is figyelmet érdemel, még inkább azért, mert a monokróm kompozícióban igen gazdag eszköztár testesül meg. A 12 millióról indult festmény 20 millióért kelt el. Művészettörténeti értékekkel bír Berény Róbert Parkrészlete is (6–18 millió), amely a magyar festészet forrongó korszakában, 1909-ben született, s a festő pályájának legjobb szakaszát képviseli. Berényt persze nem kell felfedezni. Annál inkább a fasizmus áldozataként fiatalon elhunyt Hegedűs Endrét (1913–1945), akinek tiszta színekkel festett, lírai hangulatot árasztó művei mintegy kamara-összeállításként jelentek meg a Kieselbach-aukción. Nem is sikertelenül, hiszen egy sem maradt vissza közülük, az 1936-os Betlehemesek pedig kétszeres áron, 1,4 millióért talált gazdára.