Össztűz a Vajdaságra

A demokratikusnak mondott szerbiai hatalmi koalíció (DOS) sem állítaná vissza a Vajdaság autonómiáját, s mind kínosabbá válik számára, hogy a tartományi koalíciós partnerek egyre türelmetlenebbül figyelmeztetnek a választási ígéretekre. A feszültség mindinkább elmérgesedik, s politikai válsággal fenyeget. Az „autonomista veszély” miatt átrendeződő DOS belgrádi pártjainak – amelyek e tekintetben nem sokban különböznek a milosevicsi rezsim hatalmi pártjaitól – tulajdonképpen az felelne meg a legjobban, ha olyan – „megértőbb” – vezetőség kerülne a tartomány élére, amely nem követel széles körű jogokat, s megelégednék a mostanihoz hasonló látszatautonómiával. Tehát a veszélyessé váló politikai trendet rendkívüli vajdasági választásokkal oldanák fel. Úgy értékelnek ugyanis, hogy a vajdasági pártok sokkal nagyobb részt szereztek a kormányzásban, mint amekkora a választási támogatottságuk alapján megillette volna őket. De vajon így van-e ez? A választásokat a Vajdaságban is a DOS nyerte, és nem tudni, hogy a DOS-ba tömörült pártok, amelyek belső megállapodás szerint osztozkodtak a hatalmon, külön-külön mennyi szavazatot kaptak volna.
A választásokat azonban a szerb alkotmány és a vajdasági statútum szerint is a tartományi képviselőház elnöke írja ki. Csanaknak pedig semmi oka ezt megtenni. Ebből következik a belgrádiak számára leginkább logikus lépés: le kell váltani Csanakot. Ami megnyitná az utat az új megmérettetés felé. Okot a szélsőséges megnyilvánulásairól híres politikus menesztésére nem volt nehéz találni. Magától kínálkozott az Újvidéki Televízió épületében kirobbant botrány, amikor is Csanak a kamerák előtt tépte le a kompromittált szerbiai televízió cégtábláját és taposta meg egy cifra káromkodás kíséretében.
De leváltható-e Csanak? A tartományi képviselőház 120 helye közül 118 a DOS-é, a maradék kettő a szélsőségesen autonómiaellenes Szerbiai Szocialista Párté. A DOS pártjai közül a legerősebb a Djindjics-féle Demokrata Párt (27 mandátummal), a második Csanak Szociáldemokrata Ligája (24), őt követi Kostunica Szerbiai Demokrata Pártja (14), majd a Kasza vezette VMSZ (17) és Iszakov reformistái (9). Egy esetleges parlamenti szavazás kimenetele kiszámíthatatlan. Hiszen a DOS belgrádi irányítású pártjai között is kemény ellentétek vannak, s a vajdaságiak sem egységesek. (Lásd Csanak és Veszelinov viszálya.) Djindjics és Kostunica azonban ebben a politikai harcban egymásra talált. A szerb kormányfő már bejelentette, hogy képviselői Csanak leváltására voksolnak, a jugoszláv elnöknek pedig ezt be sem kellett jelentenie. A radikálisok és a szocialisták nemrég az újvidéki felvonulásukon ugyancsak a rendkívüli választásokat követelték. Ebben – a kizsákmányolt Vajdaság megfegyelmezésében – nagy az egyetértés. Az uszító belgrádi propagandagépezet már beindult. Mint minden válság előtt.