Szaúd-Arábia, az iszlám dőzsölő őre

„Ami nem lehet az enyém, azt gyűlölöm…” „Te eljárhatsz aerobikra, nekem csak ez a poros, szürke város marad…” „Úgy csináltok, mintha Jézus Frankfurtban született volna, és nem a Közel-Keleten…” „A ti nőiteken csak gyakorlunk, de feleségnek soha nem kellenének…” Ezek az árulkodó mondatok Haszantól, az egyiptomi régésztől, Yasszírtól, a libanoni Hezbollah harcosától és egy fiatal berlini kurd tüntetőtől származnak.

A gyűlölet alapja az irigység és a fanatizmus. Nyilvánvaló az Észak és Dél közötti szakadék, valamint a szociológiai és kulturális ellentétek. A gyűlölet fanatikus hullámaival szemben mégis értetlenül állunk. A fanatikus mozlim szervezetek, az al-Kaida, a Hezbollah, a Muzulmán Testvériség a fejlett világra sütötték az egoizmus és az erkölcstelenség bélyegét. Talán vannak részigazságok téziseikben, hiszen a jólét kényelmessé tesz, és jóllakottan, légkondicionált autókban az ember kevésbé gondolkodik az afrikai kontinens éhezőin, vagy a palesztin menekülttáborok lélekgyilkos hétköznapjain.
A humanitárius szervezetek évi sokmillió dollárt pumpálnak a fejlődő országokba, mégis folyamatosak a Nyugatot érő támadások. Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy az iszlamisták nem igen feddték meg gazdag szomszédaikat, sem az Egyesült Államokhoz fűződő jó viszonyuk miatt, sem pazarló, csak a luxus körül forgó életformájuk miatt. Pedig Oszama bin Laden vagy Naszralla sejk (Hezbollah) tisztában van a Szaúd-Arábiában és az Egyesült Arab Emírségekben folyó kicsapongással. Az alkoholkonzummal, a gyereklányok elleni szexuális erőszakkal, a felesleges fényűzéssel, a kaszinókban eljátszott dollármilliókkal. Eközben a „jó mozlimok” fegyverrel harcolnak a világ sok színterén, vagy csak egyszerűen éhen halnak a Száhel övezet sivatagjában, netán a pakisztáni határvidék egyik menekülttáborában. Gyanús a gyűlölet ily mérvű fókuszálása. Talán éppen ezek az államok fordítják a fanatikusok dühét a Nyugat irányába? Szaúd-Arábia az elsők közt csatlakozott az Egyesült Államok „terrorista vadász” csapatához, ám ha a tényeket megvizsgáljuk, talán éppen maga a szaúdi királyság az egyik probléma.
A világ összes mozlimjának egyetlen közös kívánsága van: egyszer elzarándokolni Mekkába. Megcsókolni az iszlám legnagyobb szentségét, a Kába-követ. A zarándoklat a „hadzs” az iszlám egyik pillére. Mekkában és Medinában alakultak az első vallási közösségek, ezért is tartják magukat a szaúdiak a vallás legfőbb őrzőinek. Oszama bin Ladentől természetesen elhatárolták magukat a sivatagi királyságban. Még állampolgárságát is megvonták. Ám úgy tűnik, nem ő az egyetlen szaúdi az „ördögi körben”. Amint kiderült, a szeptember 11-i merénylet végrehajtói közül legalább 12 terrorista szaúdi állampolgár volt. Érdekes, hogy egyetlen afgán vagy palesztin sem volt közöttük. A „12 dühös ember” ugyanarról a környékről származott, a jemeni határ közelében fekvő Asir tartományból. Ezen a vidéken nem sokat lehet tapasztalni a királyság mesés gazdagságából. Ide még a mindent figyelő „muhabarat” (titkosszolgálat) keze sem ér el. Itt vannak viszont a Korán-iskolák mesterei, a militáns kapcsolatokkal rendelkező, jórészt egyiptomi fanatikusok.
Mindez nyugtalansággal töltötte el a királyi házat, amely egyrészről igyekezett gyorsan megszüntetni a diplomáciai kapcsolatokat a tálibokkal, másrészt óvni az Egyesült Államok kormányát egy iszlám államok elleni háborútól. Ha megvizsgáljuk közelebbről a rijádi rezsimet, lényegesen több hasonlóságot találunk Szaúd-Arábia és Afganisztán között, mint amennyit egy Nyugat-barát szövetségestől elvárnánk. A nőknek sokkal kevesebb joguk van, mint például Iránban. A királyság aszszonyai még jogosítványt sem szerezhetnek. A törvénykezés itt is a saría szerint zajlik. Felséggyalázásért lefejezés, lopásért a kéz levágása, házasságtörésért nyilvános megkövezés jár. Ha valaki más vallásra tér át, többéves börtönre ítélik hitbuzgó bíráik. A hittérítésért, akárcsak Kabulban, kötél jár. Több szaúdi emelt hangot az ellen, hogy az amerikai hadsereg legyen a Kába őrzője. Igaz, a katonák nem léphetnek ki a repterekről, laktanyákból, a fundamentalisták mégis úgy vélik, hogy a „szent föld” meg lett becstelenítve. Ez idáig 24 halottja van a bázisok elleni merényleteknek. A tettesek mind ott hordták zsebükben a királyság zöld útlevelét, aranyszínű Korán-felirattal és a Próféta kardjával a fedelén. A merénylőket lefejezték, így nyugtatták meg a washingtoni szövetségeseket. A gyűlöletnek azonban nem lehet gátat venni. Rijádnak is sokkal egyszerűbb fegyverekkel és pénzzel betömni a fundamentalisták száját, mint a szegény testvérnemzetek infrastruktúráját kiépíteni, iskolákat és kórházakat emelni.
Ezek után elgondolkodtató, ha a világ olajforrásainak 25 százalékát nem Szaúd-Arábia homokja borítaná, és nem lenne geopolitikailag oly fontos a terület, vajon nem kerülne-e fel Fahd király országa is a potenciális célpontok listájára?

A szerző terrorizmus-szakértő