Tollhegyen

Az idei ötvenhatos ünnepségek szocialista báját a legszebben nem a kifütyült kormányfőaspiráns, hanem Toller László MSZP-s képviselő, Pécs polgármestere jelenítette meg. Toller Lászlóról tudni kell, igen kemény ember, állítólag birkózószőnyegen alszik, azonkívül a nápolyit is fél kézzel eszi, mint a reformkommunisták általában.
Toller államférfi október huszonharmadikai beszédében leszögezte: neki 1956 – hatéves volt akkor – a cukrot osztogató szovjet katonát jelenti, máig meleg szívvel emlékszik vissza a stanecliből kínáló Grísára, aki két ágyúlövés között odament hozzá, szájába rakott egy megpimpósodott medvecukrot, majd visszament a tanktoronyba magyarokra vadászni.
Toller (Cukros) László mindezek ismeretében beszédet mondott Baranya lakosságának, hogyan kell helyesen értelmezni 1956 örökségét. Nem kizárt ugyanis, hogy ennek hiányában vakvágányra terelődünk, aztán csak kódorgunk ott. Jó ideje figyelem Toller László munkásságát. Sajnálom szegényt. Toller kolléga mint szocialista falurossza szerepel az eseményekben. (Eredetileg Csintalan Sándoré lett volna ez a poszt, őt azonban leverték a választásokon, mint vak a poharat, új arc kellett a Köztársaság térnek, egy baloldali sármos csibészalkat, aki fütyül előírásokra, keretekre, pártvezérnek, ENSZ-főtitkárnak fityiszt mutat, a Fideszről meg azt mondja a rádióriporternek, hogy azok pedig bekaphatják az ő micsodáját.)
Látható mindebből, hogy Toller Öcsi a hazai szocializmus formatervezett figurája, akinek feladata az egyensúlyát kereső lumpenréteg megszólítása, merthogy abból is van szépen.
1956. október huszonharmadikán Pécs város közönségének Toller László beszélt a forradalomról. Kell-e ide kommentár?
Mélyenszántó László pedig visszaidézte hátulgombolós korszakát, amikor jött a felszabadító szovjet katona a kockacukorral, megsimogatta, tisztába rakta, ő pedig akkor és ott eltökélte, kommunista lesz, de nagyon. Cukrosbácsi.