Tollhegyen

Mint tegnap jelentettük, paksi értesüléseink szerint tetten érték Fonyó Lajost, a város és a megye szocialista alelnökét, a környékbeli szegfűsök frontemberét.
Nem postarabláson, illetőleg szexuális zaklatáson bukott le a magasröptű politikus, mindössze diplomát hamisított, amely szerint ő itt egy borzasztóan emelkedett ember, aki summa cum laude végzett a Harvardon – ehhez képest mindössze három érettségije van, egy sima és két pót. (Nem kizárt az sem, hogy a hetediket és a nyolcadikat esti iskolában teljesítette.) A dologból most borzasztó zűr van a szocialista atomvárosban, mindenki szalad fűhöz-fához, markánsabb MSZP-sek azt mérlegelik, nekimenjenek-e a Dunának, vagy csak pofozzák fel Fonyó áldoktort.
Helyzet van Pakson. Mit szól ilyenkor az ideológiailag érintett Köztársaság tér? Hallgat, mint Marx Tőkéje a könyvespolcon. (Fölteszem, nem a párt PR-menedzserei tettek csörgősipkát Fonyó Lajos fejére – attól persze még jól állhat neki.)
Az egész egyébként attól kap metálfényezést, hogy jó esztendeje, amikor a szombathelyi, a Fidesz színeiben megválasztott polgármesterrel volt valami nyelvvizsgazűr, akkora lármát csapott a szegfűs szabadmadár-csapat, pontosabban a sajtója, csak úgy zengett bele a galaktika.
Most csönd van. Bennük hallgat a sötétség…
Hír és hír között látható a különbség. Az egyik közöl, a másik sugall. Az egyiket apró betűvel (nonpareille betűtípus) közli az újság a lap zugában, a másikat az első oldalon hat hasábon. Ez lényegtelen, az borzasztóan fontos. Pedig néha ugyanarról szól. Hogy Fonyó lebukott? Na és? (Mondott ilyet már Horn Gyula is.) Nem folytatom.
Nem kéne folytatni.