Tollhegyen

„Az én fantáziám színesebb annál, hogy ne tudnék elképzelni jövőre MSZP-s főpolgármestert” – tájékoztatta minap a Népszabadság olvasóit Gy. Németh Erzsébet, a szocialisták fővárosi frakciójának vezetője, nem kizárva a lehetőséget, hogy esetleg éppen ő lenne a fantázia színes szülötte. Meg azt is hozzátette a fővárosanya, hogy közös jelölés esetén ezúttal nem a szocialista kádernek kell félnie a visszaléptetéstől, féljen inkább Demszky Gábor városházi szabad madár.
Fényképet is közölt az újság a karakán asszonykáról, ezen az volt látható, amint Gy. Németh Erzsébet éppen egy lendületes bal karmozdulattal a számára szimpatikus irányba mutat.
Nekem a legjobban az interjúalany blúza tetszett, amelyen nem egyéb volt látható, mint a terrortámadás sújtotta New York-i felhőkarcoló-komplexum – még a terrortámadás előtt, vagyis amikor az épületek még magasan álltak, karcolták a felhőket. Isten mentsen beleszólni Gy. Németh Erzsébet ruhaviseletébe, öltözködésébe, demokrácia van, mindenki azt vesz magára, amit akar, kacagányt, mentét, atillát, kaftánt, banánszoknyát, csörgősipkát – esetleg semmit sem, bár azt elítéli a közízlés.
De miért éppen New York?
Odaát a hírek szerint a hatóságok még a kétértelmű zeneszámokat is betiltották, rakásnyi rockzenész alkotása került le a különféle rádió- és tévéműsorokról, slágeregyvelegekről, gagyivetélkedők műsoráról.
Mondanivalót érzek Gy. Németh Erzsébet blúzviseletében, bár megfogalmazni igazából még nem tudom. Mi, itt a Köztársaság téren fütyülünk mindenkire, kimúlt Varsói Szerződésre, NATO-ra, Jóistenre és Aranybullára. Mi az MSZP vagyunk. Itt jegyzem meg, trianoni emlékpólót még nem láttam a politikus asszonyon. (Veretes beszédű Kovács Lászlón sem.) Mindegy.
Lényeg, Gy. Németh Erzsébet fantáziája színesebb, mint Demszkyé. (Nem nagy kunszt – A szerk.) Kérdés: elég-e ennyi a sikerhez?