Tollhegyen

Szívesen hallgatnám, olvasnám Wisinger István újságíróelnök véleményét, mit mond a Magyar Rádió munkatársait rendszeresen megfenyegető szocialista káderek kijelentései kapcsán. (Egyes MSZP-szakmunkások rendszeresen betelefonálnak a közrádió Krónika szerkesztőségébe, s közlik, ha nem kerül adásba az MSZP-ről szóló anyag, akkor arrafele hamarosan fű nem nő, lesz ott nemulass 2002 után.)
Wisinger elnök azonban hallgat, mint tükörponty a cekkerben – talán nem értesült a hírről, talán évi rendes szabadságát tölti, esetleg belefeledkezett az internetbe. Nem tudni.
Az egész attól érdekes, hogy Wisinger István sajtószabadság-védőangyal szűk esztendeje még azzal állt ki a bércre, hogy a mindenségit itten, miért nem engedik be a Magyar Hírlap munkatársát a tudomisénmilyen sajtótájékoztatóra, amelyet a Fidesz celebrált, miért tiporják lábbal az emberi jogokat. Harsányan, fölhevülten fogalmazott a szónok, arcán apró rőzselángok gyúltak, mint az ifjú Petőfinek annak idején – bár utóbbinak igaza volt. Megjegyzem, a Magyar Hírlap munkatársa azért nem mehetett be az eseményre, mert a lap megelőzően helyeselte a magyar miniszterelnök, illetőleg a Fidesz-elnök esetleges likvidálását.
Nem engedték be a lap munkatársát? Szűzanyám! (Indulatosabb ember mást is tett volna a kollégával.)
Most a Magyar Rádió munkatársait fenyegeti mindenféle retorzióval az európaivá változott MSZP-garnitúra. (Nem Medgyessy Péter, ő állandóan úton van, hol hazát ment, hol világtalanokat kísér át a zebrán. Újabban ez a mániája.)
Mi van ilyenkor? Egyetlen lehetőség. Wisinger István belenéz a tükörbe, és azt mondja, nem szép tőled, Pista, ha arrafelé villámokat szórsz, ide meg egyetlen kilencvoltos elemed sincs.
Csak mondod a magadét, mondod a magadét, mondod a magadét...