Történelem dióhéjban

Tiszteletre méltó vállalkozás a Vince Kiadó Tudomány-Egyetem sorozata, amely a magyar nép és Magyarország történetét, valamint a legjelentősebb történelmi figurák életútját kívánja bemutatni a kezdetektől napjainkig.

A sorozat legnagyobb erénye, hogy egy-egy témakört a magyar történettudomány kiválóságai dolgoznak fel, elérhetővé téve legújabb kutatási eredményeiket a szélesebb közönség számára. Kristó professzor szemléletesen tárja elénk, miként szervezett államot a szent király a honfoglaló törzsek egyre lazuló szövetségéből. Kubinyi professzor bemutatja, miként jutott hatalomra Hunyadi Mátyás, s kísérelte meg a két nagyhatalom harapófogójába került országot annyira megerősíteni, hogy megőrizhesse függetlenségét. A szerző nem hallgatja el a késő középkori Magyarország legtehetségesebb uralkodójának hibáit sem, mint például beavatkozását az itáliai háborúskodásba dinasztikus okok miatt. Némileg vitatható Diószegi professzor tanulmányának alaptézise, miszerint a Monarchiát a benne élő nemzetek érdekellentétei feszítették szét. A szerző talán túlzottan ragaszkodott másfél évtizeddel ezelőtt megjelentetett könyvéhez, A Ferenc József-i kor nagyhatalmi politikája című munkához. Ezért maradhattak a tanulmányban újabban már megkérdőjelezett állítások: 1914-ben Anglia „a belga semlegesség német megsértése nélkül, legalábbis egyelőre, nem üzent volna hadat”. Korábbi munkáját Diószegi professzor kibővítette két igen fontos fejezettel, amelyekben a külpolitikai ügyintézést és a döntéshozatalt, illetve a magyar érdekek érvényesülésének lehetőségeit mutatja be.
A rendkívül jól adatolt kötetek tudományosságát olvasmányos stílusuk oldja. És színes fejezetek, mint például Kubinyi professzor művében az, amely Mátyás királynak a szebbik nemhez fűződő kapcsolatát ismerteti. A könyvek viszonylagos tömörsége mindenki számára lehetőve teszi a gyors és igényes tájékozódást. A bőséges irodalomjegyzék segíti mindazokat, akik kedvet kaptak az adott témában való komolyabb elmélyedésre. A könyvek viszonylagos rövidsége ugyanakkor azzal a hátránnyal jár együtt, hogy egyes esetekben nem jut hely a vélemények részletesebb kifejtésére, s az álláspontok árnyalása helyett pusztán sommás megállapításokat olvashatunk. Nem tudjuk meg, miért tartja Diószegi elfogadhatatlannak a Monarchia 1914. július 23-án Belgrádnak küldött jegyzékében megfogalmazott követeléseit. Némileg leegyszerűsítőnek tűnik Kristó professzor azon megfogalmazása is, amely szerint a „X. századi magyarok pogányok voltak… ismeretlen volt körükben az egyistenhit”. Eltérő megközelítést alkalmazott Kubinyi professzor, aki az érvek és ellenérvek bemutatása után az olvasóra bízza az ítéletalkotást, többek között annak eldöntését, hogy milyen célokért folytatta Mátyás a háborúit. Ugyanakkor jó lenne tudni, mire alapozza Diószegi professzor azt az állítását, hogy a néhány cseh értelmiségi által hangoztatott „Semmisítsétek meg Ausztriát!” jelszó a szláv, román és olasz lakosság egészénél visszhangra talált. Miért vágyakozott volna Romániába az 1916-os rövid megszállás után – egy szűk értelmiségi réteget leszámítva – a regáti viszonyokat pontosan ismerő magyarországi románság? A fenti egyoldalúság nem jellemző Kristó Gyula módszerére, aki magában a szövegben megadja forrásait, és világosan jelzi, ha feltételezésekről van szó, s megadja az azok alapjául szolgáló forrásokat is.
(Kristó Gyula: Szent István király. Vince Kiadó, Budapest, 2001. Ára: 1695 forint. Kubinyi András: Mátyás király. Vince Kiadó, Budapest, 2001. Ára: 1695 forint. Diószegi István: Az Osztrák–Magyar Monarchia külpolitikája. Vince Kiadó, Budapest, 2001. Ára: 1695 forint)