’56-os polémia

Éles vita alakult ki a parlament tegnapi plenáris ülésén annak kapcsán, hogy több ellenzéki politikust kifütyültek az 1956. november 4-i eseményekre emlékező vasárnapi rendezvényen.

Mécs Imre (SZDSZ) napirend előtti felszólalásában kifejtette: Orbán Viktor miniszterelnöknek el kellett volna határolódnia azoktól, akik Mádl Ferenc köztársasági elnök és Áder János házelnök jelenlétében vasárnap a Fiumei úti temetőben az 1956-os megemlékezésen Kovács László szocialista pártelnökön kívül Demszky Gábor főpolgármestert és őt magát is kifütyülték. A politikus úgy vélte, a kormány bátorítja az ilyen és hasonló cselekedeteket. A képviselő csőcseléknek nevezte a megemlékezésen bekiabálókat, akik közül volt, aki róla azt mondta: „Kár, hogy nem akasztottak fel!” Kifejtette: a korábban SZDSZ-től balra álló Orbán Viktor és a Fidesz is „átment a szélsőjobboldalra és a szélsőjobboldallal tart kapcsolatot”. Beszélt arról is, hogy szerinte az elmúlt három évben a kormánynak csendestársa volt a szélsőjobboldal.
„Fájdalmas volt látnom a temetőben azt az ellentétet, amely az ön személyes sorsa, mint egy ’56-os halálraítélt sorsa, és az ön pártjának megítélése között feszült” – fogalmazott válaszában Dávid Ibolya igazságügy-miniszter. A politikus megköszönte Mécs Imrének a Kisfogház-emlékhely létrehozásához nyújtott segítségét. A miniszter ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy az SZDSZ a rendszerváltozáskor a legkommunistaellenesebb párt volt, majd 1994-ben koalícióra lépett azzal az MSZP-vel, amelynek jelenleg is tagja egy volt karhatalmista, aki az előző ciklusban egyben a koalíciós kormányt vezette. Dávid Ibolya szerint a bekiabálók nem Mécs Imrét, hanem pártját és annak koalíciós kapcsolatrendszerét ítélték el. Egyetértett viszont azzal, hogy a temetőben nem szokás tetszést vagy nemtetszést kinyilvánítani. Hozzátette azonban: „Az áldozatokra való emlékezés akkor őszinte, ha annak az igazság teremti meg az alapját, az igazságot azonban tudni kell kimondani.”
Nagy Sándor (MSZP) felszólalásában szintén a kormányt tette felelőssé a koszorúzásokon történtekért. A politikus elképesztőnek tartotta az igazságügy-miniszter Mécs Imre felszólalására adott válaszát. Szerinte az MDF politikusainak semmilyen ár sem magas azért, hogy megfizessék azokat a képviselői mandátumokat, amelyeket a Fidesz révén kívánnak megszerezni. A szocialista frakcióvezető szólt arról is, hogy szerinte a mezőgazdaság és az egészségügy válságban van és ezért azonnali lépések megtétele szükséges. Bogár László, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára válaszában arról beszélt: az MSZP az úgynevezett romboló konfliktust alkalmazza akkor, amikor a saját szavazói által is támogatott kormányjavaslatokat is ellenzi. Példaként említette a minimálbér-emelést, a családtámogatási rendszer bővítését, a diákhitel bevezetését.
***
KRITIKA KOVÁCSNAK. Nem beszélhet jogosan a forradalom és a szabadságharc, a nemzet szellemiségéről az, aki politikai karrierjét a Kádár-rendszernek köszönheti. Annak a rendszernek, amelynek a következő volt a legitimációja: „internacionalista fegyveres segítséggel vetettek véget annak a kalandnak, amely átvitte volna a dolgozó népet a győztes táborból a vesztesek oldalára.” Elsősorban a nemzet lelkét és szellemét akarta kiirtani az MSZP elődpártja, hiszen ez volt az előfeltétele a szovjet gyarmati uralom helyreállításának – olvasható a Történelmi Igazságtétel Bizottság nyilatkozatában, amely Kovács László MSZP-elnök lapunk tegnapi számában megjelent szavait kommentálja. Úgy folytatják: ideje volna, ha a szocialista párt mindenki számára tisztán érthető önvallomással zárná le múltját, nem csupán az előnyöket tartva meg előéletéből. Kovács László a 21. parcellánál történtekre reagálva ugyanis azt közölte: „átérzem mindazok fájdalmát, akiket személyükben vagy családjuk révén a megtorlás sújtott, 1956 szellemének azonban meggyőződésem szerint az felelne meg, ha október 23. a nemzeti összefogás, november 4. pedig a nemzeti megbékélés napja is volna.” Úgy vélekedett, hogy nem sokkal a párt 1989. októberi megalakulása után megkövették az áldozatokat, hozzátartozóikat, valamint a megtorlás elszenvedőit.