A célkeresztben Szaddám Huszein?

„Aki terroristákat bújtat, az terrorista, aki pénzeli őket, az szintén terrorista. Ennél világosabban nem tudok egy országot sem figyelmeztetni.” George W. Bush felszólította Szaddám Huszeint, hogy engedje be azokat az ENSZ-felügyelőket Irakba, akik az esetleges tömegpusztító fegyverek felkutatását és felszámolását végeznék. Arra a kérdésre, hogy mit fog tenni, ha az iraki elnök ezt nem engedélyezné, Bush csak ennyit mondott: „A következményeket magának kereste.” Megfigyelők szerint a térségben állomásozó, nagy létszámú amerikai–brit erőket figyelembe véve egy Irak elleni támadás nem ütközik akadályba.

Nem is küldhetett volna ennél világosabb jelzést Bush elnök az iraki diktátornak. Mohamed el Duri, Irak ENSZ-nagykövete ellenben kijelentette: az iraki kormány addig nem enged be felügyelőket az országba, ameddig az érvényben lévő gazdasági szankciókat fel nem oldják. Az iraki állami hírügynökség, az INA magas rangú katonai vezetőket idézett, akik kijelentették: „Irak nem hagyja magát arrogáns nyugati politikusoktól megzsarolni. Ha megtámadják, védekezni fog.”
Ők is helyt adtak annak a követelésnek, hogy a 11 évvel ezelőtt, Kuvait megszállásakor bevezetett politikai és gazdasági szankciókat töröljék el.
Az ellentétek élesedését jelzi Faruk al Shaara szír külügyminiszter kijelentése is. Al Shaara Bejrútban, a libanoni államfővel, Emile Lahuddal folytatott tárgyalása alatt nyilatkozta, „hogy egy arab ország sem fogja tűrni, ha egy testvéri államot támadás érne. Minden háborús cselekedet lángba borítaná a térséget. Amerika és Európa ezzel tisztában vannak. Egy támadás halálos hiba lenne”.
Minden, arab oldalról elhangzott fenyegetés ellenére Irak szerepe mind a szeptember 11-i terrorcselekményekben, mind pedig tömegpusztító fegyverek előállításában igen valószínű. Mohamed Atta találkái iraki ügynökökkel a prágai repülőtéren, valamint dezertált iraki titkosszolgálati tisztek beszámolói mind erre engednek következtetni.
Nisar el Kadradsi tábornok, Szaddám Huszein volt vezérkari főnöke szökése után beszámolt a Salman Pak nevű bázisról, ahol átlagosan 40-50 terrorista kiképzése folyik. Ezek, részben az iraki „special-force kommando 999” katonáitól kapnak oktatást. A „tantervben” szerepel a repülőeltérítés, túszszedés, robbantásos merényletek, szabotázsakciók végrehajtása. A terroristák jórészt Egyiptomból, Szaúd-Arábiából és Jemenből származnak. Salman Pak Bagdadtól délre fekszik, egy szinte hermetikusan lezárt zónában. Itt találhatók még a Mahmudija és a Samadíja nevű bázisok is, amelyeken szintén titkos katonai akciók folynak és kísérletek az iraki atomfegyver előállítására. Kadradsi tábornok szerint az ugyanitt folyó biológiai és vegyi fegyver gyártását egy német tudós ellenőrzi. Konkrét együttműködés Bagdad és Oszama bin Laden között nem bizonyítható, ám a tábornok is feltételezi, hogy Szaddám Amerika minden ellenségét barátjának tekinti.
Szaddám Huszein csak azért maradhatott meg az állam és az iraki Bath párt élén, mivel félő volt, hogy a Szaddámot követő hatalmi vákuumot a fundamentalista síita vezetők töltenék ki (a lakosság 70 százaléka síita vallású). Ez egy, az afgán tálibokéhoz hasonló, iszlámista rezsim létrejöttét idézte volna elő.
Amerika helyzete nem lesz könnyű, ha valóban katonai csapást mér Irakra. A „két folyó országában” nincs az Északi Szövetséghez hasonlítható ellenzék. A síitáknak nincs olyan mérsékelt politikai hatalommal rendelkező politikusuk, aki átvehetné a vezetést, és az északi területeken élő kurdok is veszélyeztetnék az ország egységét, mivel Mohamed Barsani kurd vezető szuverén Kurdisztán kikiáltására törekszik ezen a területen.
A szerző terrorizmus-szakértő