Tapasztalatok híján csak sejtéseink vannak arról, hogy milyen lehet ez az életforma. Egy harminc év körüli fiatalemberrel, Varga Iván Zsolttal beszélgetek erről, aki jövendőbeli otthonát, családi életét csak tágas térben, a zöldben tudja elképzelni. Az első lépés egy örökségből származó összeg volt.
– Több mint fél évembe telt a tájékozódás a helyszínek és az árak között. Városi lakásra, annak felújítására azért nem gondoltam, mert az is megette volna a pénzt. Amelyeket megnéztem, lehangoló műszaki állapotban voltak, a környezetükről nem is beszélve. Az eladásra kínált ingatlanok árában óriási a szóródás, az ajánlatok furfangosak, előfordul, hogy parkolóval hirdetik a lakást, aztán a helyszínen derül ki, hogy azért külön kell fizetni. A lakóparkokban nagy a választék, szerintem jelenleg túlkínálat van. Épületek állnak üresen, de az árakból nem engednek. Hirdetési újságokat nem néztem, viszont a kisebb ingatlanügynökségek korrektek voltak a közvetítés díját tekintve is. Végül hat hónap után visszatértem ahhoz a területhez, amelyet először néztem meg Piliscsabán. Szinte az utolsó percben vásároltam meg a közművesített építési területet, ahol a magam tempója, anyagi lehetősége, elképzelése szerint teremthetek otthont.
Aggályomra, hogy nem vesz-e túlságosan nagy terhet a vállára, mosolyog. Jó szakmája van, kiszámította, milyen ütemben jut el a harmincszázalékos készültségi szintig, hogy a legkedvezőbb kondíciójú bankkölcsönt igénybe vehesse. Szerencsére ma már lehet válogatni a bankok között – jegyzi meg. Modern faluban lakik majd, ahol egyaránt megvan a közösség és az elkülönülés lehetősége. A városba való bejárást évek óta megszokta. Az építkezést a következő évek programjának s ugyanakkor rendkívül jó befektetésnek tekinti. Sokan gondolkozunk így – mondja, s nekem eszembe jut, szerencsére vannak, akiknek már nem kell egy életre belerokkanniuk az otthonteremtésbe.
A munkásosztály egykori fellegvárában, ahol emberek tízezrei élnek a manapság annyira lesajnált panelházakban, lakóparkok sorát hirdetik. Hogyan él majd egymás mellett ez a sok gondot okozó örökség és a magasabb nívót sugalló környezet? Angyalföld főépítészének, Fegyverneky Sándornak a szavaiból az tűnik ki, hogy a házgyári lakások esetében sem törvényszerű a pusztulás. Az önkormányzat épp a közelmúltban zárte le azt a fiatal építészek számára kiírt tervpályázatot, amelynek célja a kerületi lakótelepek felfrissítése. Az egyik ötlet például az, hogy a terjedelmes tetőkre még egy lakószintet húznak, s az így nyert bevételből lehetne tataroztatni a házak homlokzatát, változatosabbá tenni sivár látványt nyújtó külsejüket. Megemlíti, hogy remek ötleteket lehet meríteni az egykori Kelet-Berlin hasonló negyedeinek felújításából. Az emeletráépítés jogi feltétele a megfelelő számú parkoló. Arra gondoltak, hogy ezeket vagy a házak közé, vagy a járószint alá helyezik. Mielőtt közbevetném, hogy az ilyen szándékok szinte mindenütt heves ellenérzést váltanak ki az érintett lakosságból, Fegyverneky Sándor egy köztes megoldást említ. A földszinti gépkocsitárolók fölé kerülne egy vastag földtakarójú, zöld tető, lépcsőzetesen kialakított, emelt kert, kissé elkülönülve a közösen használt, senki földjeszerű részektől. A kertet egy adott közösség használná, s így feltehetőleg jobban is ügyelne rá. A kényes kérdést, a szellőztetést is kitalálták már, megfelelő csőhálózaton át a panelházak fölötti légtérbe kerülne az elhasznált levegő. Tervek készülnek az elkerülhetetlen gépészeti felújításokról is. Persze mindehhez fedezet kellene, hiszen zömmel magántulajdonban lévő ingatlanokról van szó. Éppen ezért nehéz dátumhoz kötni a megújulást. Jelenleg ott tartunk, hogy az önkormányzat igyekszik megteremteni az építésjogi környezetet és műszaki javaslatokat ajánlani a panelházak közössé-geinek. Abban bíznak, hogy előbb-utóbb lesznek, akik belevágnak a felújításokba, s egyre többen követik őket. A gond az, hogy míg a hasonló felújításokra a volt NDK-ban hatalmas állami pénzeket mozgósítottak, nálunk mindez az amúgy is kispénzű tulajdonosokra hárul. Így – említi a főépítész – az önkormányzatnak a munkálatokhoz szükséges anyagiak előteremtésére is javaslatokat kell tennie. Nemcsak arról van szó, hogy felgyorsult az épületek elöregedése, de településszerkezeti, szociológiai szempontból sem egészséges, ha egy kerület egyik része vészesen lepusztul, miközben beékelődnek mesterségesen elkerített „újgazdag” részek. Az újgazdag kifejezés ez esetben nem igazán fedi a jelenleg lakóparkként hirdetett, és építés alatt vagy előtt álló ingatlanok lakóinak társadalmi státusát, talán egy tehetősebb rétegről beszélhetünk.
– Bevallottan vagy nem, a lakótelepek modernebb, kisebb léptékű és igényesebb kivitelezésű formájáról van szó – mondja Fegyverneky Sándor. – Igaz, nem panelből készülnek, hanem korszerű, hőszigetelt építőanyagokból, szobánként és lakásonként szabályozható, nyomon követhető az energiafogyasztás. A belső terek a tulajdonos igénye szerint alakíthatók, a burkolóanyagok, szőnyegek, függönyök elhelyezése az építő szolgáltatásaihoz tartoznak. Csakúgy, mint a sok helyütt hirdetett 24 órás őrző-védő szolgálat, az üzletek, a szauna, uszoda.
Jelenleg három ilyen tömbjellegű beépítéssel számolnak a kerületben. A Hegedűs Gyula utcai Cézár-Ház szerkezetkész állapotú, ami nagy előrelépés ahhoz képest, hogy éveken át nézhettük a kráterként éktelenkedő, üres telket. Jelentős hírveréssel jár a Kárpát utcai Cleopátra-Ház és a Népfürdő utcában a Riverside lakótömb is. Kevesebbet hallani viszont a Teve utcai rendőrpalota szomszédságában több ütemben létrehozandó épületegyüttesről. A tervrajzok szerint az utca felőli zártságot az öszszefüggő, átjárható belső udvarok, attraktívan kialakított zöld kertek oldják, s gondoltak az üzletekre, a szolgáltatóhelyiségekre is. A jelenlegi tűzfalak, elhanyagolt telkek helyén olyan rendezett környék alakulhat ki, ami a városkép szempontjából is előrelépés. Egységes építészeti és műszaki szemléletről, kis alapterületű, negyven és hetven négyzetméter közötti lakásokról van szó. Szakmai körökben felvetődik a kérdés, hogy helyes-e ekkora lakásokat engedélyezni, miért nem kényszerítik az építési hatóságok a beruházókat nagyobbak építésére. De tudomásul kell venni, hogy a vevők többségének csak kisebb lakásra telik, s ennek kedveznek a hitellehetőségek is. Száz lakásból mintegy 18 a nagyobb területű, a legfelső szinten tetőkerttel, értelemszerűen magasabb áron. Nincs semmi csodálkoznivaló azon, ha hosszú szünet után meglódul egy országban a lakásépítkezés, mint ahogyan most nálunk történik, s a jobb minőségű, kisebb otthonokra van tömeges igény. Ha változatlan marad a jelenlegi kedvező gazdasági környezet, az remélhetőleg a négyzetméterekben is megmutatkozik majd.
Nyugat-Európában már régóta próbálgatják, hogy miként varázsolható másfajta élet az elhagyott ipari területekből, üzemcsarnokokból vagy éppen ezek helyére. Ami azt illeti, Angyalföld ritka szerencsés e tekintetben. Részben, mert itt a Duna. Foka-öbölnek hívják a helybéliek a Folyamhajózási és Kavicskotró Vállalat egykori ipari öblét, ahol most betonkeverőket, raktárakat, elhagyott sólyateret látni. Ha nyugatnak indulunk, a Duna-partra érünk, ha északnak, az Újpesti-öböl partjára. A területet a Rákos-patak is határolja, amelynek megtisztítására, felduzzasztására, pihenőparkká alakítására szintén készültek tervek.
E terület jelentősebb részét vásárolta meg a Maharttól az Autoker Holding. Az immár elfogadott városrendezési terv szerint legalább kétezer jó minőségű lakást építenek ide. A zöld felületet, a vízpart adottságait, a sétányokat, tereket tekintve ez már inkább közelít – egyelőre csak a tervrajzokon – a lakóparkról kialakult elképzelésekhez. Mégsem nevezhető annak, mert nem bungalókra vagy családi ház jellegű épületekre gondoltak, hanem ötemeletes épületekre, pincével, garázzsal, terekkel, előkertekkel, sportlétesítményekkel, a hétköznapi élethez szükséges szolgáltatásokkal, szállodával, csónakkikötőkkel. A „város a városban” tudatos koncepció – mondják, miközben ott a természet. A jó tömegközlekedést szintén páratlan előnyként említik a tervezők.
Hányszor gondolunk a zajban, bűzben arra, hogy csak el innen! Aztán vagy marad minden a régiben, vagy megtesszük – ha megtehetjük – a döntő lépést. És ha kiköltöztünk mondjuk Nagykovácsiba, Telkibe vagy Budakeszire, órákig araszolhatunk reggel a nagyvárosba, majd haza. A számítások szerint a kiköltözők utazási ideje fél órával növekedett. Pedig a nagyszabású munkálatok még csak most kezdődnek. A Budakeszi út mentén szinte lépésenként hirdetik az óriásplakátok a most épülő, új lakóparkokat. A Hárs-hegyi kemping helyén olasz tulajdonú apartmanházakat látni, kissé feljebb még munkagépek dagasztják a sarat. Ezeken a magán- vagy önkormányzati tulajdonú területeken minden zöldfelületet, fát kiirtottak. Ha öszszeadódik a sok kisebb területet ért változás, az jelentős természeti károsodással, negatív ökológiai hatással jár – tudom meg. Körülöttem mutatós emeletes, egymáshoz közeli házak, amelyeket betonsáv köt össze. A jövendőbeli kertet nyilván közéjük szuszakolják. A zöldet, amelytől értékesebbnek számítanak az ingatlanok, valójában a körülöttük lévő erdők jelentik. Ezek szélén most építési hulladékot, szeméthalmokat, a dömperek által letört ágakat látok. Az a szokás, hogy az engedélytől eltérően „egy kicsivel” mindig tágítják az építkezés határait, s nyomulnak az erdő felé. A pusztítások különösen a fővárost körülölelő erdős területeket érintik. Ám a Budapestet övező, lakott települések közé ékelődő négyezer hektáros erdő szintén veszélyben van. Néhány évvel ezelőtt felhívták a figyelmemet egy erdőmérnök javaslatára, amelyben az erdők szélétől pár száz méternyi építkezési védősáv létrehozását ajánlotta a pusztítás megakadályozására. A tervezetre a Budai Tájvédelmi Körzet nem reagált.
Egy rét szélén járok, eszembe jut, hányszor szeltük át gyalog, míg eljutottunk az átellenben lévő Feketefej nevű hegyoldalhoz. Most nem lehet rajta továbbmenni, házak sora zárja le az egykor szabad teret. Jól véssem az eszembe, amit látok, mondják az út másik oldalán a budakeszi lakosok, mert lehet, hogy egy-két év múlva rá sem ismerek majd a környékre. Ezért a község határában lévő, kiterjedt, sík, részben mezőgazdasági területért ádáz harc folyik egy idő óta a lakosság, az önkormányzat és a lakóparkot, valamint „környezetbarát ipari létesítményeket” építeni kívánó beruházócsoport között. Most még ellátni innen a Csiki-hegyekig, a vadak itt vonulnak át a távolabbi erdőségekből. Ha hozzányúlnak a tájhoz, megváltozik, akár el is tűnhet a Budai-hegység természetes élővilága – mondják az ökológusok. Ezzel szemben ott a mintegy kétszáz hektárnyi terület hasznosítására vonatkozó ajánlat. A kifejezetten külföldieknek kiadandó extra luxus „lakó-egységek” létesítése. A 12 ezer fős, már amúgy is „megtelt” Budakeszit ez kilencezer új jövevénnyel gyarapítaná. A helyi környezet- és településvédő Keszi Kör tagjai nem bíznak a befektetőkben. Sorolják rossz tapasztalataikat. A Barackosban – az egykori gyümölcsösültetvényt idézi az elnevezés – 116 lakásra kértek és kaptak engedélyt, majd menet közben egyharmadával megnövelték a „keretet”. A lakosok véletlenül vették észre, hogy újabb területen végeznek földmunkákat. A Viking klub 1990-ben úgy kezdett földet bérelni, hogy golfpályát létesítene, aztán már lakóházak építéséről szólt a nóta. Sommázva: az őslakosok és a később idetelepültek épp azt féltik, amiért idejöttek: a csendet, a jó levegőt, a nyugalmukat. Tartanak az infrastruktúra további terhelésétől, a zajtól, a légszennyeződéstől, a megnövekedett forgalomtól. A szép, fényes röplapon viszont, amelyet a beruházó, a Teleport Rt. igazgatója szignált, mindennek az ellenkezője szerepel – és természetesen a kilátásba helyezett gazdasági fellendülés.
Aki nem az adott közösségben éli a hétköznapokat, annak nehéz véleményt nyilvánítania a függőben lévő ügyről. Ám sokatmondó, hogy ahol falvak, tradicionális települések közelében hasítanak ki rétből, erdőből, hogy új „rezervátumokat” hozzanak létre, vita, per, a lakosság tiltakozása előzi meg az építkezéseket. Nem mintha az emberek ellenére lenne a fejlődés, csak éppen el tudnának képzelni jobb megoldást is. Egy budakeszi lakos, Madas Anna, aki foglalkozására nézve tájrendező-kertészmérnök, tett is jobbító célú javaslatot az önkormányzatnak, amelyre nem kapott választ.
– Nem szerencsés – mondja –, ahogyan az önkormányzatok kiárusítják a földet. A közeli bevétel reményében épp azokról az értékekről mondanak le, amelyek a jövőben felértékelnék a településeket. A föld, a víz, a tiszta le-vegő néhány év múlva megfizethetetlen lesz. A mi családunk hat esztendeje éppen a budai zöldövezet zsúfoltsága miatt költözött ide. Úgy gondolom, még nincs késő ahhoz, hogy Budakeszi környezetvédelmi mintatelepüléssé váljon. Létfontosságú lenne a még meglévő természetes környezet, a város erdőterületének óvása, a János-hegy és a Budaörsön lévő kopárok teljes körülzárásának, körülépítésének megakadályozása. A mezőgazdasági, kertészetre alkalmas területeket nem kellene eladni, hanem biogazdálkodással lehetne próbálkozni. Itt van a Nádas-tó, amelyet meg kellene tisztítani, s a településeken jó lenne bevezetni a szelektív hulladékgyűjtést. Apró lépésekről van szó, amelyek persze nem mérhetők össze egy lakópark tervével. Ám az utódaink vélhetőleg nem azt kérik számon tőlünk, hogy hány kilométer utat, hány bevásárlóközpontot építettünk, hanem hogy hová tűnt az oxigén, miért sok a szennyező anyag a levegőben, vízben, élelemben.
Vannak, akik úgy okoskodnak, hogy az erdőben kell lakóparkot építeni, mert így költségkímélő módon jutnak értékes zöld területhez, és lényegesen vonzóbb a kínálat is. Hogy ez a furfang nem mindig eredményes, mutatja a főváros XVI. kerületi Millenniumi lakóparkjának szünetelő építkezése. A helyszíneként egy, a hetvenes években telepített erdőt néztek ki. A hatósági jogkörrel rendelkező Állami Erdészeti Szolgálat Budapesti Igazgatósága leállíttatta a munkálatokat, jelenleg közigazgatási per folyik jogsértés és károkozás miatt.
A szolgálat igazgatója, Klemencsics András leszögezi: akár magán-, akár köztulajdonú erdőről van szó, a funkció, jelleg megváltoztatása nem lehetséges a szolgálat hozzájárulása nélkül. Ennek ellenére – vagy éppen ennek tudatában – mégis megpróbálják megkerülni őket. Az esetek többségében még idejében közbe tudnak lépni. Jócskán kapnak lakossági bejelentéseket az irtásokról, de a felügyelet munkatársai is rendszeresen járják a Budapestet körülvevő erdőket. A kérdésre, hogy közbeavatkozásuk esetén nem próbálják-e meggyőzni vagy presszionálni őket a befolyásos üzleti csoportok, azt válaszolja, ilyen eset még nem fordult
A Liverpool súlyos döntést hozott meg, egyik játékosát is beáldozná Alexander Isakért
