A gyep legjobbjai

Vége a galoppszezonnak, ilyenkor a lóversenyzés barátai szeretnek azon vitatkozgatni, hogy melyik a pálya legjobb lova. Mert ez nem olyan egyértelmű ám! Ki nyert legtöbbször, ki vitte el a legtöbb pénzt? Ezek csak a „dilettánsoknak” döntő mutatók. A legjobb ló az szerelem. A tárgyilagosságnak egy transzcendens foka. Abban nemcsak a származás, a küllem, a teljesítmény van benne, hanem az is, amit megsejtünk, megérzünk, beleálmodunk egy telivérbe, amiként egy kamasz látja a kedvesét, aki nem egy Alain Delon, nem egy Sharon Stone, s a legritkábban egy Einstein, de mégis szebb, okosabb, vonzóbb, mint a fent nevezettek. Megmutatkozott ez a szubjektivizmus az idén is az év lova megszavazásánál. Akito a közönség voksainak csak 38 százalékát kapta, s alig négy szavazattal előzte meg Waters Edge-t. Holott minden érzelmektől mentes adat Akito mellett szólt. Az én meggyőződésem is, hogy jelenleg Akito a pálya legjobbja, de azt is elárulom, a kasszánál nem ő a kedvencem. Nem azért, mert megrögzött kontrajátékos vagyok, hanem mert egyszerűen vannak, akik közelebb állnak a szívemhez. Következésképpen, amikor Akito fut, akkor általában veszítek, de ezért nem Akitót hibáztatom. A négyéves mén az idén az alagi pályán hétszer futott, hatszor győzött. Az évtized futamának – joggal – kikiáltott Millenniumi Díjban csak negyedik lett, de mindenkinek lehet egy-két rossz napja. Megjegyzem, a ló külseje nem árul el túl sokat. A szakszerű leírás sötét pejnek mondja, van több tucatnyi hozzá hasonló. Némelyik „body-builder” társa mellett kifejezetten csenevésznek hat, csak a lendületes nyaka és klasszikus szép feje sejteti a klasszis lovat. Pályafutása töretlennek mondható, igazából csak egy fájó vereség ront az összképen. Kétéves korában megnyerte a Kritériumot, s mint téli favorit ment pihenőre. Háromévesen megnyerte a Nemzeti Díjat, majd feledhetetlen nagy csatában kikapott Rodrigótól a derbiben. Második lett a Szent István-díjban, majd némi meglepetésre a St. Legerben alaposan visszavágott Rodrigónak. Egy váratlan vereséggel zárta az évet, a Köztársasági Díjban kikapott Dinamikától. Tavaly hatszor futott itthon, háromszor győzött, háromszor második lett, 3 346 000 forintot keresett, a hivatalos osztályozásban fél kilóval Rodrigo alá értékelték. Tavaly is volt egy külföldi kiruccanása, Pozsonyban járt, nem túl sok sikerrel, csak negyedik lett. Összességében a múlt évben is jól szerepelt, ám az idén bebizonyította, hogy nemcsak egy a jók közül, hanem az egyetlen, a legjobb.
Ennek ellenére, az év lova választáson a közönség szavazatai alapján Waters Edge hajszál híján megelőzte. Furcsa, de még nem nagyon versenyeztek egymás ellen, az ilyen ritka alkalmakkor Akito messze előbb volt. Waters Edge hatéves kanca, már tavaly is megvillantotta különleges képességeit, de nem a formatartásáról, megbízhatóságáról volt híres. Idős korára sem barátkozott meg a startgéppel, rendszeresen beragad az indításnál, így versenyeit szinte mindig hátránnyal kezdi. Viszont olyan utolsó 400 métert tud, amilyet senki más a hazai mezőnyből. Ez a félelmetes hajrá segítette hozzá öt látványos győzelemhez. A Gróf Széchenyi István-emlékversenyben ért a csúcsra, utána azonban leeresztett, s több kiábrándító vereséget szenvedett. Waters Edge csak középtávon eredményes, rossz startkészsége miatt rövidre nem érdemes indítani, a hosszúhoz meg nincs benne elég szufla. A kanca már hatéves, nem valószínű, hogy jövőre még látjuk versenyezni, de ha tréningben marad, 1600 és 2000 méter között bárkinek komoly ellenfele lesz.
A közönségtől Batu Kán kapta a harmadik legtöbb szavazatot, nyilván azért, mert a nézőkben még élénken élt a St. Legerben aratott diadala. Egyébként, még a gyengécske hároméves évjáratban sem tartozott az igazán nagy ászok közé. Két kisebb hendikepgyőzelme után valóban meggyőző fölénnyel nyerte a St. Legert, de három hét múltán, a Lovaregyleti Díjban csúnyán lemaradt.
Szólni kell egy olyan lóról, amelyik nem juthatott fel a csúcsra, pedig minden valószínűség szerint neki járt volna a háromévesek koronája. Leylandi Ciprus kétévesen egy második helyezéssel mutatkozott be, de onnantól kezdve csak a győzelmet ismerte. Tavaly négy versenyen győzött, az idén könnyen nyerte a Hazafi és a Nemzeti Díjat, valamivel nehezebben a Kanca Díjat. A derbi lett volna a diadalút következő állomása, de a verseny előtti napon megsérült. Felesleges azon töprengeni, hogy megnyerte volna-e a derbit, de egyvalami biztos: ottani ellenfeleit mindig, minden addigi versenyében legyőzte. Sajnos, sérülése makacsabbnak bizonyult annál, hogy még egyszer versenyezni tudjon, ezért kivették az idomításból, és már csak anyakancaként számíthatunk rá. Reméljük, magához hasonló képességű utódokat ad. Ez jóvátételként szolgálhatna amiatt, hogy káprázatos pályafutása oly balszerencsésen ért véget.