A nagy megosztó

Döntött az Alkotmánybíróság és ennek van egy nagy eredménye: lehet róla vitatkozni. Téma: a fővárosi forrásmegosztás és a kétéves költségvetés idevágó passzusa. Az Alkotmánybíróság állásfoglalása szerint törvényt sértett az Országgyűlés a költségvetés elfogadásakor, amikor több mint nyolcmilliárd forintot elvett a fővárosi önkormányzattól és a kerületeknek adta oda. Demszky Gábor olvasatában ez úgy néz ki, hogy „a kormány tudatosan semmibe veszi a törvényeket, felelőtlenül osztogatja és vágja zsebre az adófizetők pénzét”. Nos, ha valakinek ez a vágya, akkor osztogatásról még csak-csak beszélhet, ám zsebrevágásról semmiképp. Mert nem a budapestiektől vették el a pénzt, hanem a Fővárosi Közgyűlés hatásköréből vonták ki, s nem a kormányé marad, hanem megkapják a kerületek, végső soron a főváros lakói. Régi panasza a kerületeknek, hogy a Fővárosi Közgyűlés a maga kénye-kedve szerint osztja el a forrásokat, a kerületeknek ebbe nincs beleszólásuk, örüljenek, ha kapnak valamit. Nem volt ez mindig így, ám az 1994-es önkormányzati választások előtt, az MSZP–SZDSZ-koalíció megváltoztatta az önkormányzati törvényt – tehette, mert megvolt a kétharmados többsége –, s alaposan megnyirbálta a kerületek jogosítványait. A törvényhozás a kerületeknek akart többet juttatni, de az Alkotmánybíróság határozata szerint a költségvetés ide vonatkozó része nem felel meg az alkotmányban meghatározott formai követelményeknek. Igen ám, de a taláros testület a Demszky-féle forrásmegosztási alapelvekről is kifejtette nézeteit. Azt állítják az alkotmánybírák, hogy a fővárosi önkormányzatnak a forrásmegosztást befolyásoló gazdasági érdekeltsége magában hordozza a centralizációs törekvések érvényesítésének, a kerületi önkormányzatok önállósága csorbításának lehetőségét. Sérülnek a kerületek alkotmányos alapjogai, az őket megillető autonómia. Magyarán: Demszkyék nem az alkotmány szellemében osztogatják évek óta a közpénzeket. Persze, a főpolgármestert ilyen apróságok nem zavarják, ő fényes győzelemként állítja be az Alkotmánybíróság határozatát. Azt mondja: íme, az adófizető polgárok érdekét képviselő választott önkormányzatokat nem lehet következmények nélkül megalázni. Nyilván arra gondol, hogy másoknak nem, neki és a sleppjének lehet. Demszky odáig megy diadalmas mámorában, hogy kijelenti: „a kormány helyében ő biztosan bocsánatot kérne a budapestiektől az őket ért súlyos érdeksérelem miatt.” Áldott szerencsénkre nincs a kormány helyében, így az sem oly nagy baj, hogy ő bizonyosan nem fog bocsánatot kérni, több mint tízesztendei, főpolgármesteri ámokfutása miatt.