A Nyugati tér

A Belváros, Terézváros és Újlipótváros határolja a főváros egyik leglüktetőbb közlekedési csomópontját, a Nyugati teret. Itt bonyolódik le Pest észak–déli forgalmának nagy része, és a Margit hídon Buda felől érkezők is itt haladnak keresztül. Idetorkollik a Szent István körút, a Váci út, a Bajcsy-Zsilinszky út és a Teréz körút, a 3-as metróvonal is érinti, és a központi szerepet tovább erősíti a téren található pályaudvar is. Elnevezése többször változott a XX. század folyamán. Berlini térnek hívták 1914-től, ám 1945-től a Leninre egyszerűsített Nagykörút kiindulópontjaként a „kommunizmus atyjának”, Marxnak a nevére mázolták át az utcatáblákat. Mai nevét 1990-ben kapta. A Nyugati pályaudvar eredeti épülete az első – Pest és Vác között közlekedő – magyar vasútvonal elindításakor, 1846-ban készült. A Zitterbarth Mátyás tervei alapján épített úgynevezett indóház nyitott faszerkezetű létesítmény volt. A XIX. század második felében az angol télikertek mintájára készült üveges vasszerkezetek jöttek divatba Európa-szerte. Ennek jegyében alakította ki a Nyugati pályaudvar épületét a párizsi Eiffel cég. A jellegzetes vasszerkezet nagy részét Párizsban öntötték. Az építkezés három évig tartott, a pályaudvart 1877. október 28-án adták át ünnepélyesen. A csarnok Nagykörútra néző végfalát öntöttvas oszlopok tagolják 9 részre, amelyet sűrűn osztott üvegezés borít. A homlokzat jellegzetességét a párkány emeli még tovább, és az egészet kétsisakos, tornyos, eklektikus épület fogja közre.

A pályaudvart többször átépítették, az épület műemléki restaurálását 1978-ban kezdték meg. A 3-as metró elkészültével, 1981-ben alakították ki az aluljáró szerkezetét. Ugyanekkor építették föl a Skála Metró Áruházat. A rendszerváltozás után a Nyugati környéke is elindult a „globalizáció útján”. A pályaudvari épület egyik szárnyába gyorsétterem költözött, míg a Váci úti oldalon a jelenlegi legnagyobb bevásárlóközpont határozza meg a terület új arculatát.