A páratlan bronz kincsegyüttesre magyar kutatók, a Vörös Győző által vezetett fiatalok bukkantak rá a napokban Egyiptomban, az Alexandriától negyvenöt kilométerre levő Abu Sir – az ókori Taposiris Magna – romjainál. Az Isis istennő Nílus-víz szertartásainál használt kultikus tárgyak felszínre kerülését – a csodás véletlennek köszönhetően – magyar kamerák figyelték és rögzítették; az első mozgóképes híradást ma este láthatjuk a nemzetközi érdeklődésre számot tartó leletről az M 1 esti Híradójában. Később mintegy ötvenperces dokumentumfilm mutatja be az alexandriai magyar ásatások legutóbbi eredményeinek hiteles krónikáját. Vörös Győzővel telefonon beszéltünk a könyv alakban már közreadott Abu Sir-i (taposirisi) kutatások újabb fejezeteiről.
A bronzkincset a sokáig és sokak által befejezetlennek vélt, az ifjú magyar kutatócsoport szerint azonban bizonyítottan befejezett, sőt „működőképes” templom udvarán, a déli falnál végigfutó római cellasor központi termének egyik sarkában találták. Rómaiak ásták el a II. században, föltehetően azért, mondja Vörös Győző, mert bíztak benne, hogy az akropoliszt csak ideiglenesen alakítják át erőddé, s lesz idő, amikor újra felszállhat az áldozatok füstje szeretett istennőjük, Isis taposirisi oltáráról. Isis – folytatja az 1998 óta Taposiris Magna múltját igen eredményesen kutató egyiptológus – ekkor már nemcsak a szépség, a szerelem és a vidámság istennője volt, de a tengeré is, személye s kultusza az egész birodalom életét érintette. A Nílus-víz szertartások is az ő nevéhez kapcsolódtak, a nyár elejére időzített szertartásokat – a folyó áradásának mágikus előidézésére – mindenütt elvégezték. Savaria (ma: Szombathely) Ízisz-szentélyében is. (Wessetzky Vilmos kutatásainak köszönhetően e vidéken – Egyed községben – is találtak a Nílus-víz szertartásokhoz kapcsolódó kultikus edényeket, ha nem is olyan teljes kollekciót, mint most Egyiptomban. A császárkorban Aegyptus provincia a Római Birodalom éléstárának számított, a bőséget hozó Nílus áradását megidéző, Isis istennő nevéhez fűződő szertartásokat illendő s tanácsos volt tehát megidézni a birodalom minden szögletében.
Az alexandriai magyar ásatások résztvevői 2000 őszétől kutatják az egykori szentély helyét az akropolisz udvarán. Korabeli „fénykép”, a Palestrinai mozaik néven elhíresült ábrázolás alapján. Vörös Győző magyarul és angolul megjelent könyve, a néhány hónappal ezelőtt bemutatott Taposiris Magna – Isis kikötője (amelyet legelőször a Magyar Nemzet ismertetett olvasóival) részletesen tartalmazza azt a logikai sort és érvrendszert, amely alapján az ifjú kutató (a nemzetközi tudományos élet számára roppant meggyőzően) eljutott a módszerig: Taposiris Magna halott világát a Démétriosz műhelyéből való antik műalkotás alapján kell feltárni. A templom, amely Vörös Győző közlése szerint négy építészeti korszak jegyeit viseli magán – az ókori egyiptomi templomok klaszszikus sajátosságait, a hellén építészet örökségét, a római katonai építkezések emlékét, valamint a korai bizánci templomépítészet jellegzetességeit is –, úgy tűnik, fokozatosan megmutatja magát a lelkes magyar csapatnak. Esztendeje fekete gránit szobortöredéket találtak, Isis gyönyörű fejét, most az istennőt szolgáló szertartások kultikus kellékeit. Méghozzá – ritka szerencse ez az ókorkutatásban – a teljes eszköztárat. Elrejtői, kik túljártak megannyi század kincskeresőinek és barbár pusztítóinak az eszén, nem fogtak ki a magyarok leleményén, akik meganynyi adat és összefüggés ismeretében tudták, hol kell ásni utána.
A lelet fölött érzett örömben az Alexandriában kutató többi szakember is osztozott. A lengyel egyiptológusok, kiket nem mardos szakmai féltékenység, egyenesen az év leletének nevezték a magyarok által megtalált bronzkincseket. Megtisztításuk és feldolgozásuk még hátravan. A tudományos üzenetük értékelése is.
Egyed községben is találtak a Nílus-víz szertartásokhoz
kapcsolódó kultikus edényeket, ha nem is olyan teljes
kollekciót, mint most Egyiptomban. A képen az Abu Sir-i lelet látható
Ars Sacra Fesztivál
Remény és művészet a 19. Ars Sacra fesztiválon
