Argentin válságtangó

Ha a hitelezőkkel nem sikerül megállapodásra jutni, nem kizárt, hogy Argentína fizetésképtelenséget jelent be – mondta Domingo Cavallo gazdasági miniszter. A drámai bejelentés nagy riadalmat váltott ki, hiszen a latin-amerikai ország valóban a szakadék szélén táncol, és ha bedobja a törülközőt, követheti Brazília és Mexikó is, ami másutt szintén fölerősítheti a válságfolyamatokat. Argentína tartozása jelenleg 132 milliárd dollárt tesz ki, s ebből mintegy 38 milliárd dollár a kötvényadósság. Ennek az óriási tehernek a könnyítéséről már folynak az alkudozások. Buenos Aires azt szeretné elérni, hogy a csaknem 30 százalékos hozamú kötvényeket hétszázalékos kamatozású, jóval hosszabb lejáratú papírokra cseréljék a befektetők. A számítások szerint ezzel az adósságcserével Argentína 3-4 milliárd dollárt takaríthatna meg évente, ám kérdéses, hogy ez elegendő-e az összeomlás elkerüléséhez. Jelenleg csupán a kamattörlesztések 1,4 milliárd dollárt visznek el havonta.
Latin-Amerika egykor leggazdagabb fővárosában, Buenos Airesben jó ideje megszokott látvány, hogy hosszan kígyózó sorok állnak a szegények konyhájánál. A várakozóknak évek óta nincs munkája. Sajnos egyre több az éhes ember és mind kevesebb a remény, világította meg a szomorú jelenség hátterét a The Economist tudósítójának az ínségkonyha vezetője, Monica Carranza. S keserűen idézte fel, hogy a harmincas években még náluk is annyi volt az egy főre jutó jövedelem, mint Franciaországban, Németországban vagy Kanadában. A szakemberek szerint a populizmus, a gazdasági bezárkózás és az infláció okozta az ország vesztét.
A kilencvenes években végre úgy tűnt, hogy jóra fordul Argentína sorsa.
Carlos Menem peronista elnök kitárta a kapukat, és mindent privatizált. Az inflációt sikerült letörni, áradt a tőke az országba, a gazdaság 1991 és 1998 között átlagosan évi 5,7 százalékos növekedést produkált. Ma elsősorban Menem elbizakodottságát és Cavallo elhibázott gazdaságpolitikáját okolják azért, hogy ez a lendület drasztikus törést szenvedett. A recesszió lassan a negyedik évébe lép, s a következmények megrázóak. A nominálbérek az ötödére estek vissza, a munkanélküliség meghaladja a 16 százalékot, az alulfoglalkoztatottság további 15 százalékot sújt. Az exportőrök arra panaszkodnak, hogy a nemzeti valuta, a peso és az erős amerikai dollár összekapcsolása miatt szinte sehol nem versenyképesek portékáikkal. Viszont az Egyesült Államokból importálják a marhahúst, Franciaországból a dobozos csemegekukoricát, Chiléből a burgonyát, Brazíliából a fogkrémet és a villanyégőket.
Közben alapjaiban megrendült a politikai rendszer is. Carlos Menem ellen bírósági eljárás indult fegyvercsempészet vádjával. Utódja, Fernando de la Rua pedig a gyenge és megosztott kormánnyal meglehetősen ügyetlenül birkózik az argentin válságtangóval. Egyelőre elzárkózik a gazdaságpolitika megváltoztatásától, Cavallo leváltásától, s a legfájdalmasabb lépéstől, a peso leértékelésétől. Sokáig azonban nem tétovázhat. A becslések szerint júliusban és augusztusban nyolcmilliárd dollárnyi tőke hagyta el az országot. Elkerülhetetlen immár a nadrágszíjmeghúzás, s elkerülhetetlen a hitelezői mentőöv is. Így, együttes erőfeszítéssel talán elkerülhető a káosz. S nem csak Argentínában.