Az Országgyűlés tegnapi ülésén napirend előtt erre a hálátlan feladatra Horváth Béla kisgazda képviselő vállalkozott. A szabad demokraták szennyesét teregette ki a honatya. Hidegen fújnak a szelek, ezek nem jót jelentenek – mondotta pár évvel ezelőtt Demszky Gábor a Petőfi-szobornál.
Valóban dermesztőek az SZDSZ-ről szóló hírek.
A Magyar Nemzet hetekkel ezelőtt cikksorozatban számolt be arról, hogy a zuglói szocialisták és szabad demokraták által vezetett kerületi önkormányzat miként adott túl – mélyen forgalmi értéke alatt, pályázati kiírás és friss értékbecslés nélkül – egy Gizella úti kúrián. A vevő az általunk SZDSZ közelinek ismert City-Ház Rt. volt, amelynek mindössze hatvankétmillió forintot kellett „leperkálnia” az SZDSZ vezette önkormányzat kasszájába.
Lapunk az ügylettel kapcsolatban felvetette a panama gyanúját, ám a bíróság első fokon, tehát nem jogerősen nem osztotta véleményünket. A jogerős ítéletig mellőzzük tehát a szövevényes ügy panama jellegének emlegetését és egyelőre inkább a leples bitang jelzővel illetjük a zuglói önkormányzat ingatlanértékesítési módszerét. Emlékeztetőül: az ingatlan volt tulajdonosát, R. Károlyt elővásárlási jog illette volna meg a Gizella út 36. szám alatti villaépületre.
R. Károlyt az ötvenes évek elején megfosztották anyai örökségétől, és egyúttal Recskre internálták. R. Károlyt kárpótlási jegyekkel fizette ki az állam a meghurcoltatásáért, és azzal az ígérettel, hogy ha egyszer az önkormányzat meghirdetné eladásra a házát, akkor ő elővásárlási jogával élhet, sőt a meghurcoltatásáért kapott kárpótlási jegyekkel fizethet. Ezért kellett pályázati kiírás nélkül eladni a Gizella úti ingatlant.
Hírt adtunk arról is, hogy a fővárosi önkormányzatnak is elképesztően olcsón „sikerült” eladnia egy belvárosi irodaházat, éppen a párt egykori Mérleg utcai székháza hátsó szomszédságában. Az irodaházban működik az Országos Gyógyszerészeti Intézet, amelynek használati jogát mind a mai napig nem telekkönyvezték. Ezzel indokolták az alacsony eladási árat. Csakhogy az önkormányzat, jóllehet törvényesen biztosított az autonómiája, mégiscsak a köz érdekében köteles tevékenykedni. Vagyis elvárható lett volna, hogy egy ilyen közérdekű tevékenységet végző állami intézmény elhelyezését vagy a használati státusát előbb tisztázzák.
Nem így történt. Jelenleg folyik a per az Országos Gyógyszerészeti Intézet és a Fővárosi Földhivatal között, mert a földhivatal megtagadta az intézet használati jogának bejegyzését. Ugyanis a Főpolgármesteri Hivatal azt közölte a földhivatallal, miután eladták az irodaházat, hogy soha nem utalták ki az intézet számára a helyiségeket. Pedig a fenntartó Egészségügyi Minisztérium éppen annyival járult hozzá az irodaház felépítésének költségeihez annak idején, mint amennyit jelenleg a gyógyszerészeti intézet használ.
Az ingatlaneladás gyanús voltára egyébként az hívta fel a figyelmet, hogy a vevő ugyanaz a külföldi befektető volt, mint amelyik piaci áron megvásárolta az SZDSZ egykori székházát. Ebben az üzletben is kulcsszerepet játszott az SZDSZ által alapított cég, a City-Ház Kft. jogutódja, a zuglói ügyletből már ismert City-Ház Rt.
Az ügyletek úgy illeszkedtek egymásba, mint a hatalmas fogaskerekek Chaplin Modern idők című filmjében, csahogy itt a gépszíj legalább három pártelnököt ragadott magával. Kuncze Gábor, Magyar Bálint, Demszky Gábor, és végül ismét Kuncze Gábor lendült magasra, hogy a szabad madarak zuhanórepüléssel kezdjék meg a negyedik szabad választásokat. Azért jómadarak ezek a szabad madarak. Más szemében ők a szálkát is meglelik...
Ők azok, akik élen jártak Kaya Ibrahim cégvásárlási szokásainak kifürkészésében. A Deákné vásznánál ők sem jobbak, mást döngetnek a lopásért, s szinte lopnak...
A székházukat is lopva adták el. Előbb apportálták egy nagykőrösi cégbe, majd e céget részvénytársasággá alakították, hogy ne látszódjon, ki is lett a tulajdonos, majd innen továbbapportálták, hogy üzletrész gyanánt tudják értékesíteni.
Miközben átláthatóságról papolnak, aközben rejtegetik, dugdossák a rendszerváltás hajnalán kapott törvény adta jussot.
Eközben törvénysértések garmadáját követte el a szürkeállományára egykoron oly büszke liberális politikai elit.
Például opciós jogot szerzett az egyszer már eladott cég részvényeire, a pártszékház vagyonát tulajdonló céget tehát eladta, majd annak igazgatóságába mégis tagokat delegált.
Kit akart ez a párt becsapni? A saját tagságát? A törvényességét ellenőrző számvevőszéki revizorokat? Az adóhatóságot? A többi politikai szervezetet? Vagy csupán a választóit?
Ha egyszer törvényi előírás, hogy egy országgyűlés képviselő kampányára egymillió forint költhető, akkor ezt mindenkinek be kell tartania. Ha ezt senki nem tartja be, akkor vagy növelni kell az összeghatárt, vagy el kell törölni. És akkor a választópolgár majd tudja, hogy a szemmel láthatólag óriási kampányköltséggel szavazatáért kampányoló pártoknak valakik be fogják nyújtani a számlát.
Könnyen elképzelhető, hogy az SZDSZ-nek már nem lesz ilyen problémája. Ha a jövő tavasszal elég sokan elmennek választani, a rendszerváltásban komoly érdemeket szerzett, szép emlékeket is idéző párt valószínűleg nem jut be a parlamentbe.
Az SZDSZ most azt mondja, ők azért ártatlanok a Horváth Béla képviselő által megfogalmazott vádakban, mert a Simicska Lajos vezette APEH nem talált semmi kivetnivalót az SZDSZ feloszlatásában reménykedő országgyűlési képviselő által megnevezett cégek gazdálkodásában.
Meg azért is makulátlan az SZDSZ, mert az Állami Számvevőszék is mindent rendben talált. Csakhogy, mint ahogy az Állami Számvevőszék elnöke fogalmazott, az ÁSZ „nem véreb, csak jelzőkutya”. És csupán azt vizsgálja, amit a törvénytisztelő és a közélet tisztaságáért olyan vehemensen küzdő SZDSZ-es pártigazgatók revizoraik elé tesznek. A számvevőktől nem várható el, hogy háttérmegoldások után kutakodjanak. Ha majd átböngészik a kisgazda képviselő által benyújtott dokumentumokat, akkor bizonyára jól elcsodálkoznak majd.
És az SZDSZ vezetői ne csodálkozzanak, ha véletlenül nemcsak a postás csenget kétszer, hanem már az ÁSZ revizora is.
Az SZDSZ egyébként tegnap hírt adott arról, hogy a bíróság nem tapsolta meg véleményünket a zuglói ingatlaneladási ügyben.
Arról azonban hallgat a párt, hogy a másik, általuk sérelmesnek ítélt tényállításunk helyreigazítására vonatkozó kérelmüket a bíróság elutasította. Mégpedig azt, hogy a párt csaknem negyedmilliárd forintért megvette a Gizella úti villát 2000 januárjában. Vagyis az ingatlan csaknem négyszer annyiért kelt el egy év múlva, mint amennyiért a zuglói önkormányzat eladta.
Az eladó az a cég volt, amelynek papírjaira opciós vételi joga volt az SZDSZ-nek, amelybe a párt az igazgatósági tagok felét delegálta, amelyik eladta a Mérleg utcai székházat is, amelyik egyébként időnként követeléseket vásárolgat – fittyet hányva holmi párttörvényre –, és amelyik felügyelőbizottságában ott ülnek a zuglói SZDSZ-es önkormányzati képviselők.
Lehet, hogy ez az ügylet rajtunk kívül senkit nem emlékeztet a múlt század eleji panamabotrányokra, de attól még leples és bitang.
katasztrófavédelem
Az éghajlatváltozás miatt indult egy magyar-szerb katasztrófavédelmi projekt
