Az ebek harmincadja

Íródhatna e jegyzet annak apropóján is, hogy a hétvégén megint csúf balesetet okozott két felületesen őrzött rotweiler: a harci kutyák félholtra martak egy férfit Budafokon. Ki tudja számon tartani, hányszor történt meg az utóbbi években csak a fővárosban, hogy a lelketlenül, ridegen tartott, agresszívvé idomított ebek rátámadtak idős aszszonyra, játszó gyerekre, parkban kocogó fiatal nőre. Az amúgy kedves, kezes, megbízható és az embernek végtelenül kiszolgáltatott német juhászokból egyes kétlábúak képesek kiszámíthatatlan vadállatot „nevelni”, hogy azután négylábú fegyverként vethessék be valakik – embertársaik – ellen.
De most más disznóságról időszerű szólni. Mondani sem kell, hogy még a legvisszataszítóbb külsejűvé torzított-tenyésztett kutya is ártatlan, szerencsétlen áldozat. Semmiről sem tehet. Amint azok a négylábú állattársai sem hibáztathatók, „akik” a természet diktálta elemi szükségüket ott végzik el, ahol éppen tudják, legyen az közpark, játszótér, virágágyás, autóparkoló, sétálóutca, kórházbejárat előtti vagy piac melletti gyalogjárda, üzlet előtere. Ha a kutyusra rájön a szapora, az bizony oda teszi le a névjegyét, ahol a gazdija hagyja neki. És „ő” fel nem takarítja maga után, hiába írja elő az ebrendelet, mert bizony el nem olvasta, s még felelősségre sem vonható a törvény nem tudása miatt.
Nem úgy, mint a gazdája. Nyugodtan leírhatom, hogy a várost elárasztó kutyaürülék egyike az embereket legjobban bosszantó dolgoknak. Azon túl, hogy évente több tízezer tonnányi undorító mocsok képződik belőle, egészségkárosító hatású. Az oktalan kisgyerek hozzányúlhat, az óvatlan polgár a cipőjén hordja be a lakásba az alattomos taposóaknákat, a levegőbe keveredő porát belélegezzük. Megtörtént, hogy a Logodi utcán egy öregasszony elcsúszott rajta, pár nap múlva belehalt a combnyaktörése szövődményeibe.
Naponta mindnyájunk szeme előtt történik meg, hogy a kutya és gazdi együtt hagyják ott a tetthelyet, mint aki jól végezte a dolgát, holott fővárosi és kerületi rendeletek szabályozzák az ebtartást, és szankcionálják a közterület beszennyezését. De látott-e már valaki tetten ért szabálysértőt megbírságolni? A közterület-felügyelőknek ennél sokkal kényelmesebb, „tisztább” bevételei kínálkoznak, a főváros vezetésének meg kisebb gondja is nagyobb, mint ilyen kutyadolgokkal bíbelődni, és kutyatulajdonosok voksait vesztegetni választások előtt. A jelek szerint tehát marad minden, ahogy van: ebek harmincadján.