Balfogás

Megfeddte a Magyar Hírlap a Fiumei úti temetőben november negyedikén ott gyászoló-emlékező közönséget. Többen közülük ugyanis kifütyülték a megemlékezés szocialista–szabad demokrata koszorúzóit, egyebek közt bülbülszavú Kovács Lászlót, valamint Demszky (Szamizdat) Gábort, a többszörös magyar ellenállót, aki hol ellenáll, hol négyes metrót épít. A füttyből kapott szegény Mécs Imre is, aki az egyik legbecsületesebb politikus, ötvenhatos hős, derék – és a bitótól hála istennek megmenekült – halálraítélt. Imre bácsi nem a hiteltelensége miatt kapta a füttyöt, hanem azért, mert rossz társaságba keveredett. (SZDSZ – a szerk.)

Nem is vártam mást a Magyar Hírlaptól, önmagát adta az újság (valamikor rendes lap volt, hat évet én is dolgoztam ott a rendszerváltást megelőzően, elfelejteném).
Így ír a remittendarekorder kiadvány: „Higgadt demokratáknak semmiképpen sem mondhatók azok a hölgyek és urak, akik október 23-hoz hasonlóan most, november 4-én is gyűlölködő bekiabálásokkal becstelenítették meg a megemlékezést.”
Minden jel arra utal, hogy a szerzőnek egyetlen rokonát, barátját, ismerősét sem akasztatta fel Kacsingatós Jani bácsi, a bátor első titkár, akinek bejövetelét kétszázezer orosz katona biztosította, a további sikert meg Vida vérbíró és Bogár János hóhér garantálta. Szép és jellemző antréval érkezett vissza Magyarországra november negyedikén a szocialista humanizmus. De legalábbis lánctalpon.
A mértékadó Magyar Hírlap pedig most morcosan toppant, mi az, hogy kifütyülik a Fiumei úti temetőből magát Kovács Lászlót, aki pedig fejéről a talpára állította a hazai baloldalt, meg Demszky Gábort, a formatervezett szabad demokratát, aki hetvenvalahányban még önként jelentkezett a Gyorskocsi utcában.
Zavarja az újságot az özvegyek, árvák, élve maradt bajtársak füttye, jajszava?
Egyem a cikkíró érzékeny szívét. (Bár a nevét is olvashattam volna az írás alatt.)
Visszhangozzék csak az a fütty, jöjjön el a mi országunk...