Berlin és Peking üzleti érdekeire figyel

Gerhard Schröder német kancellár Moszkvába érkezve befejezte hosszú ázsiai útjának kétharmadát. A látogatásához fűzött német célok megoszlottak a politikai és gazdasági érdekek között.

Amíg a pakisztáni és indiai tárgyalófelekkel folytatott megbeszéléseken mindenekelőtt a terrozimus és a tálib rezsim elleni harc részletei domináltak, addig a kínai féllel szemben a már eddig is biztatóan alakuló Berlin–Peking üzleti tengely további fejlesztése képezte a súlypontot.
Németország az idén tizennyolcmilliárd márka értékű árut exportált Kínába, az onnan érkező import harminchatmilliárdra rúgott. A világ legnépesebb országa által nyújtott gazdasági lehetőségek gyümölcsöző piacot ígérnek a német vállalkozóknak, a kancellárt ennek megfelelően ötven, magas rangú üzletember kísérte, és végül 4,3 milliárd euró értékű szerződéssel búcsúzhatott Kínától. Az imponáló összeg azonban még messze nem jelenti azt, hogy a gazdasági kapcsolatok zavartalanok lennének, szemben a politikai viszonyokkal, amelyek pillanatnyilag – a német diplomácia megítélése szerint – sokat ígérőek. Berlin úgy véli, hogy Peking egyre nagyobb jelentőséget tulajdonít a németek politikai befolyásának Európában, sőt az Egyesült Államokkal szemben is. A kínaiak abban bíznak, hogy német támogatással hatást gyakorolhatnak Washingtonra az amerikaiak tervezett rakétaelhárító rendszere ellen. A németek ugyanakkor elégedetten nyugtázhatják, hogy Kína megvásárolta azt a mágneses függővasutat, amelyet – a kilátásba helyezett hathatós állami támogatás ellenére – a hazai közlekedésben nem sikerült bevezetni. A Transrapid a sanghaji repülőteret köti majd össze a legközelebbi metróállomással. Ha ez a szakasz beváltja a reményeket, úgy kilátásba helyezték, hogy a Peking–Sanghaj ezerháromszáz kilométeres távolságot is a német gyorsvasúttal hidalják majd át.
Sanghaj összesen huszonöt ipari létesítményt tervez hétmilliárd dolláros befektetéssel. A Jangce folyó deltájában kiépítendő mélytengeri kikötő kapacitása a tervek szerint meghaladja azt a teherforgalmat, amelyet Rotterdam, Hamburg és Antwerpen ez időben közösen bonyolít le. A német üzletemberek ugyanakkor kénytelenek szembesülni a mai kínai valóság árnyoldalaival is, így a bürokrácia buktatóival, az átláthatatlan üzleti mesterkedésekkel, valamint a jogi biztonság hiányával. A Kínában működő német kereskedelmi kamarához és a nagykövetség kereskedelmi részlegéhez sorozatosan érkeznek a különböző vállalatok panaszlevelei. Talán decembertől kezdve javul a helyzet, azt követően, hogy Kína tagja lesz a Világkereskedelemi Szervezetnek, a WTO-nak.