Hol van a mobilom?

Kulcscsomó, toll, szemüveg — megannyi olyan tárgy, amely gyorsan és nyomtalanul el tud tűnni a lakásban. Ahogy csökken a mérete, egyre inkább ezek közé sorolódik a mobiltelefon is. Az a szerencse, hogy ha nincs kikapcsolva, elég rátelefonálni, és azonnal jelzi, merre van — akárcsak néhány éve a kulcstartó, amelynek fütyülni kellett, hogy megszólaljon. A gazdája tehát elég könnyen megtalálja a mobilt, de már jóval nehezebb a helyzet akkor, ha valaki azért kíváncsi a készülék hollétére, mert magát a gazdát keresi. Másként: mi a teendő, ha valaki tudni akarja egy adott hívószámú — SIM-kártyájú — készülék földrajzi koordinátáit?
Erre a kérdésre a technika többfajta, eltérő pontosságú választ tud adni, de e válaszok készülékfüggők is. Például egy kikapcsolt készüléknek nagyon okosnak, mindenekelőtt részben kikapcsolhatatlannak kell lennie ahhoz, hogy tudjuk, hol van. De maradjunk a bekapcsolt telefonnál, amelyről a legpontatlanabb adatot a telefontársaságok már ma is jelezni tudják. Annak a bázisállomásnak a helyét, amelyikre éppen bejelentkezett. Nagyvárosban, ahol sűrűn vannak a bázisállomások, ez viszonylag szűk területet jelent, máshol nagyobbat. A másik megoldás még mindig a szolgáltatóé. Ki lehet számítani a távolságot a készülék és a bázisállomás között abból az időből, amíg az egyikből a másikig eljut a rádióadás. Ez azonban még mindig csak egy kört jelöl ki a bázisállomás antennája körül. Ha megkérdezzük az egyik szomszédos bázisállomást is, ahol szintén veszik a készülék jeleit, csak nem foglalkoznak vele, akkor már két, egymást a készülék helyén metsző körünk van. Ez még mindig csak két pontot jelöl ki, de ha bevetünk még egy bázisállomást, akkor a szoftver már ki tudja a kettő közül választani a jót. A harmadik — egyelőre a legpontosabb — változat a műholdas helymeghatározó rádióvevő beépítése a készülékbe.
E műholdas helymeghatározó megoldásnak már létezik mobiltelefonnal kombinált alkalmazása Magyarországon is. A GSM-hálózaton belüli megoldás bevezetéséről viszont egyelőre nincsenek hírek, a szolgáltatók fontolgatják a szükséges változtatások megvásárlását a telefongyáraktól. A kérdés ugyanis az, hogy a mindennapi életben a helyfüggő reklám („A szomszéd sarkon új ruhabolt nyílt!”) és a „Hol is vagyok éppen?” típusú kérdés megválaszolása hoz-e annyi bevételt, amennyiből a beruházás belátható időn belül megtérül, netán még hasznot is hoz.
Műholdas helymeghatározás
A legismertebb műholdas helymeghatározó rendszer az amerikai haditengerészet számára felállított Global Positioning System (GPS), amelyhez jó pár éve bárki vásárolhat vevőkészüléket Magyarországon is. A rendszer egy rádiónavigációs megoldás, amihez hasonlók léteznek a tengerészetnél, illetve a szárazföldön is — felszíni pozíció-adóállomásokkal. E rendszerek lényege az, hogy ha meg tudom mérni a távolságomat négy ponttól, amelynek ismerem a pontos koordinátáit, akkor már ki tudom számítani a saját koordinátáimat is.
Az első, műholddal kapcsolatos pozíciómérési eljárást az amerikaiak az űrhajózás kezdetekor dolgozták ki. Az űrhajóról jövő rádióadás Doppler-effektusát, vagyis a távolodás-közeledés okozta frekvenciaváltozást mérték. Ezt a módszert meg is lehet fordítani, és — ha az űrhajó sugározza a saját pozícióját — ki lehet belőle számítani a megfigyelőét. A hatvanas évek elején megjelentek az atomórák, amik az időszinkronizálásban jutottak szóhoz, és 1964-ben a Polaris tengeralattjárók már a műholdról érkező jelekre támaszkodva navigáltak a tenger mélyén. Az 1967-től szabadon vásárolható, Doppler-effektussal mérő készülék pontossága százhatvan méteres, hátránya, hogy a méréskor mozdulatlannak kell lennie, és csak mintegy negyvenpercenként ismételhető meg vele a mérés.
1978-ban állt üzembe az első két Navstar (navigációs csillag), és 1993. június 26-án, a 24. műhold pályára állításával vált teljessé a GPS-hálózat. A pályákat úgy határozták meg, hogy a műholdak majdnem pontosan egy nap alatt érnek körbe, és a Föld minden pontjáról látszik legalább öt, helyenkét nyolc műhold. 1998 májusában pedig az amerikai haditengerészeti akadémián megszűnt a csillagok utáni tájékozódás oktatása. A megvalósításban az űrhajózáson kívül komoly szerephez jutott az egymilliomod másodperc pontosságú atomóra is.
A Navstaron lévő — egy földi állomásról vezérelt — rádióadó többféle kódolt jelet sugároz, külön a civil GPS-vevők által értelmezhetőt, és külön egy jóval pontosabb hely- és időmeghatározást biztosító katonait. A standard GPS-vevő négy műholdról érkező jelet kombinálva számítja ki a hely földrajzi hosszúságát, szélességét, a magasságot, és adja meg a standard órához viszonyított pontos időt. A mérés pontossága száz méter körül van, de drágább berendezésekkel ennél kisebb eltérés is elérhető a mért és a valódi pozíciók között.
Kamionkövetés GPS-sel és SMS-sel
Több mint húsz közúti fuvarozó vállalkozás ezerötszáz gépjárműjét követik folyamatosan a magyar i-Fleet műholdas gépjárműkövető és ﷓irányító rendszerrel. A kocsikban egy GPS-vevő szolgáltatja a koordinátákat, s azokat rendszeres időközönként — vagy a központból jövő parancsra — egy GSM-egység küldi be SMS-ben. A világ más részein sem ismeretlen műholdas gépjárműkövető rendszerek irányítanak, és az elszámolásnak szolgáltatnak adatot. De a kapcsolattal követhető a gépjárművek leállításának, indításának időpontja valamint az üzemanyag-fogyasztás is.
A rendszer lelke a gépjárműben elhelyezett járműegység, ami nem más, mint egy célszámítógép. Ehhez csatlakozik a mobiltelefon, a műholdas helyzetmeghatározó és szükség szerint a tachométert illesztő egység. A számítógép követi a jármű földrajzi helyét, méri a haladási sebességet, a futott kilométert és az üzemanyagszintet. A járműegységhez illeszthető LCD kijelzőn az aktuális elküldött és a bejövő SMS-üzenetek mellett úgynevezett formaüzenetek is megjeleníthetők. Az i﷓Fleet rendszer által használt finn Aplicom GPS-vevők átlagosan tizenöt méteres pontossággal jelzik a gépjármű pozícióját. A rendszerrel telefonon internetes kapcsolat is létesíthető a központból, ilyenkor a diszpécserrendszer és a járműegység közötti kommunikációban olyan tömörítési eljárást alkalmaznak, amellyel a minimumra csökkennek az elkerülhetetlen kommunikációs költségek.
A legnagyobb magyar fuvarozóvállalat, a Hungarocamion Rt. egy teljes rendszert vásárolt, a kisebb fuvarozók pedig rákapcsolódhatnak a Magyar Közúti Fuvarozók Egyesülete (MKFE) és az i﷓Fleetet fejlesztő i-Cell Kft. által közösen üzemeltetett diszpécserközpontra. A költségek további csökkentését tette lehetővé mobilszolgáltatók egy új terméke, az SMS-kártya, amely csak SMS-küldésre teszi alkalmassá a fedélzeti telefont, jóval olcsóbban, mint amennyibe egy általános előfizetés kerül.
Tolvajfogás i-Fleettel
Az i-Cell Kft. által beszerelt műholdas gépjárműkövető és -irányító egység segítségével eddig négy ellopott magyar kamiont sikerült pár óra alatt előkeríteniük a helyi hatóságoknak, ebből három a Hungarocamion Rt. gépjárműve volt. Legutóbb Lengyelországban indult hajtóvadászat egy ellopott jármű után, ahol korábban már érte rablótámadás a vállalat egyik gépjárműjét egy kivilágított parkolóban. Bár a Hungarocamion Rt. elsősorban a hatékonyabb flottairányítás érdekében építette ki a műholdas gépjárműkövető és -irányító rendszert, az már a közállapotoknak „köszönhető”, hogy rövid időn belül kiderült, a rendszer az ilyen rendkívüli helyzetekben is komoly segítség. A lopásról tudomást szerezve a diszpécserközpontban elkezdték követni a kamiont. Az SMS-ben érkező adatok egy számítógépes térképen automatikusan jelezték a kamion helyét és azt is, hogy milyen sebességgel halad, vagy éppen mikor áll meg. A térképet és az információkat továbbították a lengyel hatóságoknak, így azok egy órán belül meg tudták találni az időközben a tolvajok által az út szélén leállított járművet, amelyből semmi nem tűnt el.