József égett

Ha tisztelt olvasónk már túllépett a középiskola küszöbén, bátran ugorja át az első bekezdést; ha azonban még a padokat koptatja, szolgálnék számára egy jó tanáccsal. Bármennyire is felkészületlen történelemből, feleletét, dolgozatát kezdje a következő mondattal: a parasztság elégedetlen volt és lázadt. Bejön.

Legalábbis az esetek kétharmadában. Mert a parasztság soha nem volt elégedett. S a jelek szerint soha nem lesz teljesen az, de ez már a jövő muzsikája, erről gondolkodjék majd öt-hatszáz év múlva a korunkkal már történelemórán ismerkedő kamasz.
Oltári nagy szerencse, hogy a napilapokat kevésbé tekintik forrásalapnak a történészek. Mert vegyünk egy példát, illetve hármat, pontosan három újságcímet, s nézzük meg, melyik mit ír a Karsai József szocialista országgyűlési képviselőjelölt, kenyérgabona-pusztító ember által szervezett „országos” gazdademonstrációról szóló tudósítása elé. Magyar Hírlap: Atrocitások nélküli agrártüntetések. Népszava: Bizalmatlan gazdák, eladatlan kukoricahegyek – Csendesen tiltakoztak a gabonatermelők. A Magyar Nemzet a Lanyha gazdatüntetés címet választotta. Na most, egy jövőbeni történész bajban lenne, mi is a valóság. Persze két lap csöndes, békés demonstrációról ír, tehát feltételezhető, hogy a gazdák kulturáltan, „éppeg-csak-hogy-jelzésértéke-legyen” alapon vonultak az utcára, ily módon juttatva kifejezésre elégedetlenségüket a gabonapiac szabályozatlansága miatt. Feltételezhető, hogy így történt, mert két újság ezt írta egy ellenében.
A történész (amennyiben ez az idő tengerében bolhányira zsugorodó esemény egyáltalán felkelti kíváncsiságát), ha visszalapoz még néhány újságot, akkor mit talál benne? Azt, hogy a magyar gazdák nevében Karsai József kenyérgabona-elégető, battonyai gazdaembernek látszó egyén fogadkozik: úgy fölforgatják az országot, olyan határblokádot emelnek, de úgy eltorlaszolják mindemellett az utakat, hogy egy plankton nem tud majd megmozdulni, nemhogy egy kenyér-, hús-, tejszállító autó. Elképzelni sem tudom, hogy végül is miért nem váltotta be a fenyegetését a képviselői mandátumra aspiráló Karsai József, csak találgatni lehet. Vagy megszállta a Szentlélek, vagy rádöbbent arra, hogy azzal a harminc hevesi gazdaemberrel, akik potenciális választókörzetében csatlakoztak hozzá, bajosan lehetne lezárni a hevesi utakat, átkelőhelyeket.
Egyébként nem Karsai Józsefen múltott, hogy a gazdaemberek színe-java nem bénította meg az országot, Karsai József ugyanis mindent megtett, hogy feltüzelje a gazdákat. Kicsit buta módon politikai demagógiával ugyan, de az vesse az első követ Karsai Józsefre, aki első képviselőjelöltségének első hónapjában képes volt legalább egy olyan szép kerek mondatot elmondani, mint egy úritök.
Amikor napvilágot látott az agrártárcának a kukorica intervenciós áráról szóló rendelete, abból Karsai József azt látta ki, hogy az állam által felvásárolni szándékozott ötszázezer tonna kukoricakvótát ötszáz ember kimeríti. Ennek a félelmének hangot is adott Karsai József a tv2 Jó estét, Magyarország! című műsorában, hozzáfűzve, hogy ez az ötszáz ember – idézem: „fideszes gyakorlat szerint” – elképzelhető, hogy az unokatestvérek lesznek, mármint a hatalmon lévő emberek unokatestvérei. Kicsit elóvatoskodta Karsai József mondandójának ezt a passzusát, igaz, de egy kezdő honatyajelölthöz képest nem volt annyira rossz. És ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy Karsai József szocialista képviselőjelölt, kifejezetten zseniálisnak számít televíziós szereplése. Őszintén: kinek jutna eszébe kampányidőszakban a korrupció fogalmát és egy rivális párt nevét egyazon mondaton belül meglebegtetni? Újítás ez a kampányretorikában, de a gazdákat valahogy szemlátomást mégsem tüzelte fel.
Pedig akkor még senki nem tudhatta a gazdák között, hogy Karsai Józsefnek nem lesz igaza. Merthogy az államnak csak tegnapig ajánlhatták kukoricájukat a gazdák, Karsai József pedig legalább egy héttel ezelőtt kívánt nyugodalmas jó éjszakát az országnak a tv2 stúdiójából a parasztlázadás rémképének meglibbentésével. Szóval egy héttel ezelőtt még egy igazi gazdaember sem gondolhatta, nemhogy Karsai József, hogy a hozzáférhető ötszázezres kvótának talán ha egyötödét merítik ki a gazdák.
Végül is mindegy. A szocialisták talán csalódottak, hogy elmaradt az út- és határblokád, de néhány jó szándékú ember ma, s úgy öt-hatszáz év múlva néhány történelemszakos kamasz örül amiatt, hogy a battonyai szélvető árnyékra ugrott, s nem aratott vihart.