MI A MAGYAR?

Édes szívem, Isten áldja meg kegyelmedet, kívánom!

Az kegyelmed nálam kedves levelét vettem, hogy már jó ideje kegyelmednek nem írtam, oka az lehetetlenség, mivel hovább-hovább mind nagyobb vigyázás van reám, ez elmúlt napokban az mineműborokat küldtem vólt kegyelmednek, azokat mind megtudták, az fejedelem is, mely miatt tartok s hallogatok is olyat, hogy alattomban inquiráltatni akar ellenem az fejedelem. Az bártfaiak s főképpen Kis Péter, Boronkai István és az ifjú Kazinczi panaszt töttek ellenem az fejedelem előtt, hogy labanc vagyok, kegyelmednek gazdálkodom, gyakorta izengetek bé…
Az kurucok itt e tájon kvártéloznak, kóborolnak, sarcoltatják az falukat, semmi tekintet nincs az fejdelem [!] jószágára tőlök, mivel az fejdelem megengedte nékik az szabad prédát és kóborlást, másként eddig is sokan odahagyták vólna. Sokan, még Hatházi ezere sem akarta felvenni az három hópénzt, hanem osztán ajándékon küldte nekik Tököly csak, hogy mégis tartóztassa őket. Itt a katonák sokan torokszakadva kiáltják sokan, hogy török ellen inkább hadakoznak, vélem csak jőne valami had, sokan odatartanák a ló száját, de addig az szabad prédán, amit elkövethet, el nem mulatja, az kurucok itt való kvártélyozásának oka nem egyéb, hanem az kénytelenség is, mivel Patak, Kassa s Eperjes táján nincs mivel élnie, azért míg ők is jobban össze nem verdődnek [!], s hozzákészülnek, jó volna ha kegyelmed is abban fáradozna, hogy minél hamarébb Bártfát vennék meg, de kevés had ne jöjjön, mert itt is alkalmas, noha nem igen sok a kuruc, de az parasztokat maga mellé ha veszi, tehetne kárt az lengyelben. Bártfa megvételével az lengyel útja jól felnyílnék, azt megvévén beléhelyeztetvén jó népet, azonkívül is kvártélyban lehetne az lengyelség itten, kik miatt az kuruc is nem bátran kvártélyozhatna itt, mert az krajna is amennyire megunta őket, ellenek támadna, mely dolog végben való viteliben Barkóczi uram, ha maga nem jőne is, valami népet e több Bártfa alá jövendő lengyelekkel jól egyetértvén, titkon és sok halogatás nélkül nyúlnának hozzá az dologhoz, innen ha kiverhetik az kurucot, Bártfát megveszi, könnyű lesz az puszta földről az kevés kurucot vagy elhódítani, vagy olykor rajtok is menni, mely iránt kegyelmed is fáradna, s én is már megírtam Lengyelországban e javallásomat, ha Bártfát látom jó módjával feles nép megszállja, én is az alatt az várhoz látok. Ha másként nem lehetne is, csak addig magamévá teszem, amíg kevés javaimat, úgy magamat Lengyelországban kikőtöztethetem, itt az presidium [!] nem idegen hozzám, készek mindenre, de nem merek még csak jelt is adni, az tizenhat idevaló német azt még nem tudom, mit gondol, de az is kezdi magát alkalmaztatni, csak már jőne valami erő erre felé, de annak is Lengyelország szélin kellene jönni, mert itt Magyarország szélin, ha jön, rájok ütnek, hírek elmégyen, itt még a parasztságot is ellenek állatják, kár eshetne, de legjobb vólna, ha lehet, jó egyszersmind jó korespondenciával [!] háromfelől is erre nyomakodhatnék az lengyelség, hogy ez a kevés kuruc ne is tudná, honnan köllenék tartaniok, vagyis magokat óltalmazzák-é, vagy Bártfát segíthessék, egyhamarjában az kuruc élhetetlenségére nézve is, úgy sok okokra nézve javallom, hogy Bártfa minél hamrébb lengyel keze alatt légyen.
Most nagy nehez adtam el tíz hordó bort 20 talléron, de még nincs itt az ára, Tököly azt parancsolja, addig egy hordó boromat se adjam el, valamíg az ő követje, Suhajda el nem jön az lengyel királytúl, másként nótába esem. Most mennek szekerek Patakra, ahová 400 köböl zabot parancsol küldeni Tököly, azon szekereken bort küld ide, mert itt semmi bora nincs. Most Tököly uram Mókait, aki pápista vót s találta mondani: ki tette Tökölyt fejedelemmé, azonnal nyelvét kivonatta, fejét elüttette, Melczer István az is pápista vót, azt felakasztatta, ezeket itt bizonyosnak mondják.
Kegyelmed ha a felfödre akarná küldeni szolgáját, adja tudtomra elébb, ha lehet, és nem lesz siető, hogy én is írhatnék arrafelé, de azon csudálkozom, amely leveleket az felfödre írtam, azokra semmi választ nem vehetek, talám elvesztek az útban. Mi szintén most indulunk, az pácát tovább is megtartom, a flintával együtt lesz szükségem reá, de hogy útba el ne veszessem, visszatérésemig hagyom Szomolányt, kegyelmed elvárjuk, ha mi újság lesz fejedelemasszony számára való, küdözzen kegyelmed, én ugyan megérem az borsporos kappannal is.
(A Rákóczi Erzsébet levelei férjéhez, 1672–1707 című könyvből)