Mi az üvegházhatás?

Napjainkban egyre többet kerül szóba a világ időjárásának változása, szeszélyessége. Etiópiában, Kenyában és sok más országban éhínség van, Venezuelában, Indiában, Vietnamban a folyók áradásában ezrek halnak meg, Floridában tornádók pusztítanak, hazánkban a Duna–Tisza köze egyre inkább kiszárad, míg a Tisza mentén árvizek pusztítanak. Kevés szó esik azonban e természeti katasztrófák okairól, pedig nemzetközi tudományos egyetértés van a jelenségek értelmezéséről. A klímaváltozás oka egyértelműen a fokozódó üvegházhatás – állítja Marx György fizikus.

Tulajdonképpen mit nevezünk üvegházhatásnak, és mióta beszélünk a jelenségről?
– A legegyszerűbben úgy érthetjük meg, ha az autónkra gondolunk, amikor a nyári napon hagyjuk. Beszálláskor azt tapasztaljuk, hogy bent jóval melegebb van, mint a szabadban. Az üvegablak beereszti a napfényt, de visszatartja a fölforrósodott ülések (infravörös) hősugárzását, így a meleg csapdába esik. Ezt a jelenséget használják ki a kertészek. Ugyanígy van Földünk esetében. A légkörön át bejön a napfény (a Föld átlaghőmérséklete jelenleg 16 fok), és ezt a langyos talajt felmelegíti, ám hőkisugárzását a szén-dioxid nem engedi távozni, ezért melegszik a levegő hőmérséklete. Ha a földi légkörben egyáltalán nem lenne szén-dioxid, az átlaghőmérséklet nem plusz, hanem mínusz 16 fok lenne. Tehát tulajdonképpen szeretni kell ezt a jelenséget. A helyzetet azonban ennél bonyolultabbá teszi, hogy a szén-dioxidot fosszilis tüzelőanyagok, elsősorban a szén elégetése is termeli, és a növényzet ezt nem győzi megkötni. A bioszféra egyensúlyban tudta tartani, ezért évmilliárdokon át a Föld hőmérséklete nagyjából állandó volt. Mindez jól működött egészen az 1800-as évekig. Az ipari forradalom kezdete óta azonban másfélszeresére nőtt a szén-dioxid légköri koncentrációja. Ez a növekedés az utóbbi kétszáz évben következett be. A kibontakozó ipari forradalom fokozódó ütemben tüzeli el az évmilliók alatt fölhalmozódott szenet, kőolajat és gázt.
– Milyen következményei lehetnek ezeknek a változásoknak?
– A megnövekedett szén-dioxid-kibocsátást főleg a fejlett országok (ezen belül is egynegyedét az USA) hozzák létre. Az összességében évi kétszázalékos növekedésre nem győz reagálni a bioszféra, ezért melegszik a levegő. Ha növekszik a hőmérséklet, a víz hőtágulása miatt emelkedik a tenger szintje. Egyfokos hőmérséklet-növekedés félméteres tengerszint-emelkedést jelenthet. A XX. században a világóceán emelkedése húsz centiméter volt, ma évente fél centiméterrel emelkedik. Óvatos becslések szerint a mostani évszázadban meg fog duplázódni a kibocsátott szén-dioxid mennyisége. Ha teljesen elolvadna Grönland jégtakarója, az öt méterrel növelné az óceán szintjét, az Antarktisz jegének teljes elolvadása 60 méteres vízszintemelkedéssel járna. Gondoljuk el: mit jelentene mindez például Hollandiában, ahol az ország területének egyharmada csak egy méterrel van a tengerszint felett, de Hamburg, New York, London, Velence, Tokió és számtalan más város is víz alá kerülhetne. Nézzük más oldalról a kérdést: természetes, hogy a melegebb trópusi óceán párolog a legjobban, ezért az ottani országokban szárazság alakul ki. A pára viszont a hidegebb éghajlaton, az északi országokban hó formájában esik vissza a Földre, ami pedig visszaveri a napfényt. Ennek fokozottan növekvő hőmérséklet-különbség lesz a következménye, szélviharokat, hurrikánokat, pusztító árvizeket okozva.
– Tehát leginkább a szén-dioxid-kibocsátást lehet okolni az üvegházhatásért és a felmelegedésért?
– Ma évente húszmilliárd tonna szén-dioxid kerül a légtérbe. A szén-dioxid szintje legnagyobb mértékben a szén eltüzelése, kisebb mértékben az olaj és a földgáz elégetése miatt emelkedett meg. A széntüzelés okozta károsanyag-kibocsátás rohamos növekedését viszont leginkább a villamos energiát termelő erőművek elszaporodása eredményezte. Az ipar és a lakosság energiaigénye fokozatosan növekszik, fokozódik az autók benzinigénye, mindez viszont egy rendkívül káros (tudományosan belátható és előre prognosztizálható) reakciót indít el a természet részéről. Természetesen a szénerőművek helyett olcsóbban építhetők olaj- vagy gáztüzelésű erőművek, ám a véges kőolaj- és földgázkészletek ezt a felhasználást egy-két évtizeden belül korlátozni fogják, mert az olajat és a gázt autók hajtására kell majd igénybe venni. A megújuló energiaforrások, mint a nap és a szél gyengék és költségesek, nálunk az éghajlati viszonyok miatt belátható időn belül nem tudják fedezni a növekvő villamosenergia-igényeket. Sokan beszélnek az energiahatékonyságról és más lehetőségekről, ám nyilvánvaló, hogy fel kell készülnünk egy kritikus helyzetre, ami néhány évtized múlva fog bekövetkezni: akkor a Föld fölmelegedése a fosszilis tüzelőanyagok (szén, olaj, földgáz) használatának drasztikus visszaszorítását fogja kikényszeríteni. Ilyen helyzetben a válság enyhítésére nem lesz más választás, mint a nukleáris energiatermelés, amely nem bocsát ki szén-dioxidot. Igaz, jelentősen megosztja az emberiséget, főleg Csernobil óta, ahol több tucat ember halt meg és tízezreket kellett kitelepíteni. Pedig szénbányákban évente bányászok ezrei halnak meg. Az idő előtti halálozások nagy számát Magyarországon is a kémiai légszennyezésnek tulajdonítják. Sokakat nyugtalanít a nukleáris hulladék elhelyezésének kérdése is, de be kell látnunk, hogy az emberiség számára a szén használata nagyobb veszélyt jelent a kibocsátott szén-dioxid miatt, mint az atomenergia.