Nagy mondások ideje

Az 1994-es választások előtti hónapokban számos újonnan, vagy újjáalakult párt bemutatkozó sajtótájékoztatóján vettem részt. Mindegyikük ugyanazt a kampánystábot alkalmazhatta, mert úgy hasonlítottak egymásra, mint Papp Laci ellenfelei, mérkőzés után. Mindegyik pártot zsémbes öreg urak reprezentálták, akik olykor egymással is veszekedve szidták a politikusokat és a sajtót.

Bekerülésüket a parlamentbe kész tényként kezelték, hiszen a nem szavazó közömbösöket akarták megszólítani, azok köréből pedig a 6-8 százalék bizonyosan megszerezhető. Programjuk is volt, nagyon jó program, csak azért nem ismertették, mert féltek, hogy a nagyobb pártok részben vagy egészben ellopják.
Úgy vélem, egy nulla egész nulla százalékos párttól helyénvaló az effajta „politizálás”, ám most, nyolc esztendő után jövök rá, az akkoriban megfogalmazott félelmek nem voltak teljesen alaptalanok. A megváltó programok ismeretlenek maradtak ugyan, de egy nagy párt valóban lenyúlt néhány tételt.
Olvasom Nagy Sándornak, az MSZP frakcióvezetőjének nyilatkozatát a Népszabadságban. Elmondja, hogy a pártnak nagy tartalékai vannak, többek között számítanak a bizonytalanok megnyerésére is. Kifejti a következőket is: – Tudom, hogy türelmetlenek az emberek, sokszor leginkább a párton belül, mert azt szeretnék, ha már most „jó nagyokat mondanánk!” Azért nem állunk elő idő előtt a majdani kormányprogramunk részleteivel, mert a Fidesz számos korábbi javaslatunkat kisajátította, és részben megvalósította.
Figyelemre méltó a szocialisták türelmetlensége. Tízenkét éve mást sem csinálnak, mint kormányon, vagy ellenzékben jó nagyokat mondanak. Mi lesz itt, ha a jövőben még nagyobbakat akarnak mondani? Lehet-e nagyobbat annál, hogy a Fidesz kisajátította számos javaslatukat? Mi járhat ilyenkor az érdemes érdekvédő eszében? A Bokros-csomag, benne az adóemelés, egyes családtámogatási formák megszüntetése, a tandíj bevezetése, a megfizetett fogtömés, a médiumokban végrehajtott szőnyegbombázás, netán a Nyírfa-ügy, vagy az olajgate – s sorolhatnám még hosszan a tisztán szocialista műremekeket, kár, hogy az 1994-es választási ígéreteik között egyik sem szerepelt.
Marad a „Magyarország mindannyiunké” szlogen, de azt sem lopták el, hiszen a mondat csak annyira volt a szocialisták tulajdona, mint Magyarország maga. Másrészt, érthetetlenné válik Medgyessy Péternek az a kirohanása (is), hogy „a miniszterelnök embereit” zavarja, hogy a szocialistáknak van programjuk. A jelek szerint még a párttagok sem ismerik azt a programot, hogyan zavarhatná akkor a kormányt, meg a hozzá közeliket?
Jut eszembe, a ’94-ben fellépő pártok egy része beolvadt a kisgazdapártba, de a többiek is eltűntek a süllyesztőben. Ebből az a tanulság, hogy a programot nem érdemes a szalmazsákba őrizgetni, mert megtaplósodik.