Nem kéri Ervint

Egyelőre nem tudhatjuk, ügynök volt-e az átkosban Medgyessy Péter szocialista kormányfőjelölt, avagy köze sincs az egészhez, szép becsületes életet élt, fát nevelt, ágat ojtott, gazdátlan ebeket gyámolított. Persze megtudhatnánk az egészet, ehhez azonban Medgyessy Péternek felhatalmazást kéne adnia Demeter Ervin titokminiszternek – ő ugyanis csak akkor árulhatja el az ilyesmit, ha abba az érintett beleegyezik.
Medgyessy jelölt azonban nem ad megbízást Demeter Ervinnek, mindössze tiltakozik az őt ért méltatlan támadások miatt.
Nem értem. Ha én lennék Medgyessy (Patyolat) Péter, kifejezetten rászólnék a miniszterre, te Ervin, terítsd már ki a titkos papírjaimat ezek elé a haramiák elé, nagyon kérlek, még a végén azt hiszik, hogy tényleg latorként működtem a kádári időkben.
A szegfűs kormányfőjelölt azonban nem mond semmi effélét, hallgat, mint ürge a lyukban, pontosabban sértődötten toppant a lakkcipőjével: eddig, és ne tovább!
Legalább a logikáját érteném az obsitos bankárnak. De nem értem. Miközben kézzel-lábbal kapkod a közszereplés irányába (Mátyás király nem járt annyit az országban, mint Medgyessy az utóbbi négy hónapban), önként lemond arról, hogy odatolhassa Fideszék elé a hófehér erkölcsi bizonyítványt, amely fehéren-feketén leírta: nevezett sosem volt ügynök, ellenkezőleg, egyenes, gerinces ember: elemista korában példás magaviseletéért könyvjutalmat is kapott, később állandóan átsegítette a vakokat a zebrán (ha át akart menni a vak, ha nem)…
Ilyen szándékot azonban nem látni Medgyessy államférfi viselkedésében, nem keresi Demeter minisztert, összevissza a piszok érdeklődőket szidja. Mint mondja, áldozat ő, politikai kampány folyik ellene, pfuj…
Hol greshamezik szegényt, hol ügynöknek gúnyolják… Mi lesz itt, ha elkezdődik a kampány…