Nem népszavaznak

Erősen figyeltem az Alkotmánybíróság mostani határozatait, hátha rábukkanok a testületnek a szocialista népszavazási kezdeményezésről hozott véleményére. Minap megjött: a négykérdéses interjúból kettő föltehető a lakosságnak, a másik kettő viszont kapitális szamárság, aki megalkotta, azt az Oktogonnál kellene fölpofozni nagy nyilvánosság előtt.

Mit mondott erre Nagy Sándor frakcióvezető, minden szocialisták közt a legfrakcióvezetőbb? Azt mondta, az MSZP ezek után eltekint a népszavazástól, nem kér ilyet, folyjon a politika csak a maga medrében, plusz az idő is eljárt.
Kívülálló erre azt mondaná, emelkedett emberrel állunk szemben, aki fölmérte a megelőző szamárságot (amit ő csinált), hamut szórt a testére, ruházatát megtépte, s ezek után nyilatkozott az őt kérdező médiumnak.
Talán így van, talán nem (hamunak ellenben nyoma sincs, meg Sándor öltönyét sem láttuk megtépve).
Még az is lehet, hogy Sándorék esetleg hatásvadász módon álltak a kamera, mikrofon, tintaceruza, miegyéb elé, amikor megkérdezték őket, elvannak-e ezzel az Orbán-kormánnyal, vagy van-e valami másik tervük…
Lényeg a lényeg: a munkásmozgalom itt felejtett szárnya két nappal ezelőtt kijelentette, eltekint a tervezett népszavazástól, merthogy az beleütközne az időhiányba. (Szembejött az időhiány, ők meg szegények csak rohantak szemközt, puff.)
Énnekem az a véleményem, hogy Nagy Sanyiéknak szómenésük van (széntabletta, napi 3x2), mindenképpen mondani akarják. Mondani, mondani… Mikrofon kell nekik, kamera, potentát, hírlapíró. Mehetünk adásba.
Szó megszakad, hang fennakad.
Marad a lózung.