Stroncium a csontokban

Világszerte több cikk jelent meg az Ausztráliában 1957 és 1978 között emberi csontokon végzett stronciummérésekről. Az írások azt sejtetik, mintha engedély nélkül biológiai kísérleteket végeztek volna élő embereken.

Koblinger László, az Országos Atomenergia Hivatal főigazgató-helyettese elmondta: a második világháború alatt indultak meg a nukleáris fegyverek előállítására irányuló kísérletek. A háború után a nukleáris fegyvereket gyártó országok tovább kísérleteztek, légköri robbantásokat végeztek, emiatt közvetlen pusztító hatással nem kellett számolni, de más a helyzet a radioaktivitással. A keletkező sugárzó hasadványok részei parányi méretű szemcséket alkotva a levegőbe kerültek, a légtömegekkel együtt vándoroltak, és szétterjedtek az egész földön.
Kutatók már az 1950-es évek elején felfigyeltek a veszélyre, és megállapították, hogy az egyik legártalmasabb izotóp a Stroncium–90, amely belégzés után beépül a csontokba, és hosszú időn át mintegy belülről sugározza az emberi szervezetet. Ausztráliában 1955-ben alakult meg az atomfegyver-kísérletek biztonságával foglalkozó bizottság, majd 1957-ben kezdték meg az egyes betegségekben elhunytak csontjainak mérését. A vizsgálatokat 1978-ban zárták le, és megállapították: a légköri nukleáris robbantásokból eredő kockázat meghatározó eleme a csontban maradó radioaktív izotópok sugárzása. Az eredményekről 1959-től számos közlemény jelent meg, ám akkoriban nem kérték az elhunytak hozzátartozóinak beleegyezését a csontminták vételéhez. A mérések nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy 1963-ban három nukleáris hatalom aláírta a légkörben végzett nukleáris fegyverkísérletek betiltásáról szóló szerződést. Azóta szervezetünkben lényegesen csökkent a Stroncium–90 előfordulása.