Szeged: film és kiállítás

A múlt század első felében több mint egy tucat kávéház működött Szegeden, de 1950-ben lehúzták a redőnyt, s közülük egy sem élte meg a mostani reneszánszt. Sorra nyitnak az új kávéházak, ahol otthonra lelnek a művészek, ahol falra akasztott nádkeretben találhatók a napilapok, és órákig üldögélhet a vendég egy fekete mellett, mert a pincér nem nézi ki. A legújabb, a Bécsi kávéház három hónapja nyílt, hangulata Monarchia korabeli: a padozat antikolt fa hajópadló, a falak bordó színűek, amelyeket a hatalmas tükrök mellett Alfonz Mucha szecessziós festményeinek másolatai díszítik – ő volt a századforduló egyik felkapott művésze, képei nem hiányozhattak az osztrák főváros kávéházaiból –, a függönyök rövidek, a pult faragott, és a nagyérdemű tonettszékeken foglalhat helyet. A pincérek talpig fekete öltözetben, hófehér ingben, ám derekukon bordó kötényt viselnek, és húszféle bécsi kávékülönlegességet szervíroznak. A betérők tizenháromféle napilapot olvashatnak, késő délutánonként pedig a művészeti programok közül válogathatnak. Egymást követik a tárlatok, most éppen az Olaszországban alkotó magyar Reményik Mária képeit állították ki. A kávéház egyik vezetője a többdiplomás Ótott Ferenc, aki Bécsből az idén költözött haza szülővárosába. Tizenöt évig dolgozott az osztrák vendéglátóiparban, jól ismeri a kinti szokásokat, de társával, Papp Róberttel nem tudta volna kialakítani a pazar kávéházat, ha Bécsben nem szerez tőkét. Az a céljuk – mondta –, hogy kávéházuk Szeged irodalmi központja legyen.
Pincében alakították ki a Millenniumi kávéházat, amelyet egy katolikus ifjúsági alapítvány működtet. Törzsközönsége az egyetemistákból verbuválódik, programjában irodalmi, történelmi, népzenei és színielőadások szerepelnek. Miniszínpadán a helyi költők, írók mutatják be köteteiket. Dohányozni nem lehet, alkoholt is csak akkor mérnek, amikor a közeli egyetemen befejeződik az oktatás. A falakról a nagy múltú Szegedi Napló című újság szerkesztőinek fotói néznek a közönségre, ugyanis ezen a helyen valamikor nyomda működött. A pincérek közül többen diplomások. Ilyen kvalifikált felszolgáló a huszonöt éves Fábián Eszter is, aki hittudományi főiskolát végzett, illetve élelmiszer-ipari mérnök.
Unikumnak számít Szeged másik művészeti kávéháza, a Grand Café, amely a hagyományos vendéglátás mellett moziteremmel is rendelkezik, ahol művészfilmeket vetítenek és rendszeres szakmai vitákat tartanak. Legfőképp az egyetemisták látogatják, ám a szegedi felsőfokú oktatási intézmények húszezer hallgatójából minden estére szépszámú közönség jut a számítógépekkel felszerelt Cyber Caféba is, ahol késő éjszakáig internetezhetnek, valamint a latin zenéjével híressé vált Café Korzóba. További színfolt a Híd kávéház, ahol közéleti vitaesteket tartanak. Néhány hónapos működés után ideiglenesen bezárt a Café Photo, ami már valószínűleg annak a jele, hogy ebben a műfajban is elkezdődött a konkurenciaharc.
Valószínűleg azért nem éledt újjá poraiból egyetlen patinás kávéház sem, mert egykori tulajdonosai elhunytak, és helyükön olyan intézmények szerveződtek, melyeket nem lehet kiköltöztetni. Csak a nagyon idősek emlékezhetnek a híres szegedi Emke kávéházra, amely 1949-ben zárt be örökre, és helyén most bank működik. Hamarosan kitárja kapuit a Nagy Virág, amely két évvel ezelőtt zárt be. A cukrászdai rész már tavasz óta nyitva van, de nagyon hiányzik a szegedi közönségnek a kávéházi traktusa, amelynek felújítása valószínűleg csak tavasszal fejeződik be. Szegeden egyre többen mondják, hogy a város ismét a kávéházak városa lett.