Üzletpolitikus

Nincs ma ember ebben a hazában, aki képes lenne meghúzni a határvonalat a lobbizás és a gazdasági bűncselekmény között. Az üzletember és a politikus között sem sokkal könnyebb különbséget tenni, hiszen mindkettő célja, hogy ránk sózzon valamit. (Persze, nem mindegy, hogy mit.) Úgy látszik, egyedül Medgyessy Péter, a Magyar Szocialista Párt éppen esedékes miniszterelnök-jelöltje érzi ezeket a nüansznyi finomságokat, mert ő minden pillanatban tudni véli, hogy üzletemberi vagy politikusi minőségében lép-e fel. Jó neki, mi többiek, cirka tízmilliónyian nem tudjuk. Mármint azt, hogy Medgyessy éppen üzletel vagy politizál. Ezért aztán hajlamosak vagyunk a miniszterelnök-jelölt bizonyos megnyilvánulásait morális szempontok szerint értékelni, annak meg botrány az eredménye.

Más politikai napilapokból nem értesülhettek róla, hogy a Medgyessy Tanácsadó Kft. 1998 őszén adott egy roppant jó tanácsot a Gresco Rt. nevű vállalkozásnak. A Gresco Rt. a Gresham-palotát akarta megvásárolni és ott luxusszállót felépíteni, de grandiózus elképzelésük az ötödik kerületi szabad demokrata és szocialista képviselők hezitálása miatt kútba esni látszott. Akkor lépett színre Medgyessy Péter, s azt tanácsolta a kétségbeesés szélén támolygó cégnek, hogy bízzák rá a dolgot. Rábízták. Alig másfél hónap múltán a kerület szocialista képviselői mély meggyőződéssel vallották, a Gresham-palotát az Isten is luxusszállónak teremtette, csoda, hogy addig nem az volt. A dokumentumok alapján úgy tűnik, Medgyessy kapott harmincmilliót a Gresco Rt.-től, a szocialista kormányzók meg némi jó tanácsot Medgyessytől, s ezzel mindenki jól járt. Túl jól, mert most egyes jogászok szerint Medgyessy megvalósította a befolyással üzérkedés bűntettét, más jogászok szerint csak a vesztegetés bűntette valósult meg, de vannak, akik azt állítják, csupán lobbizott, ami megengedhető, sőt, kifejezetten derék cselekedet. A minősítést hagyjuk a jogtudorokra, mi csak azon az ártalmatlan kérdésen töprengjünk egy kicsit, hogy Medgyessy vajon üzleti vagy politikai tanácsokat adott-e? Mit mondhatott az önkormányzati képviselőknek? Ismét elmagyarázta nekik a szállodaprojekt szépségét és hasznát? Esetleg azt mondta, ha jól szavaznak, akkor nem feledkezik meg róluk. Netán azt, ha jól szavaznak, akkor a párt nem feledkezik meg róluk? Vagy nem szólt egy árva szót sem, csak a képviselők látták be azonnal, ha a „Péter” képvisel egy ügyet, akkor kifizetődőbb mellé állni? Az üzletember Medgyessynek hittek? Miért tették volna, hiszen a terveket (remélhetőleg) addig is ismerték? Medgyessy személyes karizmája hatott rájuk? A volt miniszterelnök-helyettes, hajdani pénzügyminiszter politikai súlya térítette jobb belátásra őket? Esetleg lehet, hogy nem is csinált semmit, csak a pénzt vette föl a cégtől? Nehéz, fogós, bonyolult kérdések ezek. Medgyessy azt nyilatkozta, hogy akkor üzletemberi mivoltában lépett fel. Elhisszük neki, de vajon azok, akiket meggyőzött, az üzletembert vagy a politikust látták-e benne?
A sors kifürkészhetetlen és a választópolgárok balvégzetű akarata folytán Medgyessy Péter még mindig miniszterelnök is lehet. Nyilván különválasztja majd az üzletemberi meg a politikusi lényét, a hivatali idő alatt csak az ország érdekeit nézi, a fennmaradó órákban sort kerít a sajátjára is. Ne féljünk attól, hogy összezavarja a szerepeit. Zavarba csak mi jöhetünk. Például valakinek úgy rémlik, hogy Medgyessyt látta, kezében egy nagy bőrönddel, valahol az államkassza közelében. Csak egy bizonytalan pillanat volt az egész, még azt sem tudta eldönteni, hogy jön vagy megy. Csak a kétségek maradnak, a politikus volt, vagy az üzletember? Hát kell ez nekünk?…