A Dagály népfürdő és aranybánya

A Dagály nem olyan, mint a többi fürdő. Nem lehet utána nézni, milyen volt a századfordulón, netán a török időkben. A Dagálynak csak jelene van, múltja alig. Ilyenkor az ember nem tehet mást, zsebébe rak egy noteszt, beül a kocsiba, hogy maga fedezze fel a helyszínt. Ami kissé emelkedett fogalmazás, hiszen jártam már eleget a Dagályban, tudom, miféle. De hát más a vízben ülni, vagy nyáron a nőket lesni, és más megírni, mi történt az Árpád híd pesti oldalán ötven év alatt.

Ehhez olyan ember kell, mint Jagrik György, akinek arcából nyugalom és derű árad, mint egy halásznak a tengerparton. Olyan méretű a válla is, s az ember nyomban arra gondol: aki sok időt töltött fürdők és medencék partján, annak érzései hasonlóak lehetnek a tenger mellett élőkéhez. Álmában is látja a vizet, és hallja a hullámzást.
Jagrik György üzemvezető, s talán az egyetlen lényeges, amit nem kérdeztem meg tőle: szokott-e nagy vizekről álmodni? Magunk között szólva a Dagály is elég nagy, mellette ott a Duna teljes szélességében, szép hely ez, én mondom. Volt itt korábban is fürdő, pontosabban egy fürdősziget. Zátony valójában, ami alacsony víznél kidugta a fejét a Dunából. Azon hancúroztak a népek, híd akkor még nem volt.
Minthogy ebben a városban bárhol lefúr az ember, meleg víz buzog elő, a zátonyon is furkálódtak negyvennégyben. Mivel sikerrel jártak, négy év múlva folytatták, annak eredménye lett a Béke-kút és a Dagály. Akkoriban avatták, amikor minden „béke” volt és „szabadság”, senki nem lepődött meg, hogy a Dagályt átkeresztelték Szabadság stranddá.
Ezek az elnevezések olyanok, mint a mesterséges megtermékenyítés. Vagy megfogannak vagy nem, de örömet nem szereznek senkinek. A Császárból se akar Komjádi uszoda lenni, legfeljebb a sportlapban, és hiába építette Hajós Alfréd a szigeti uszodát, az Sport marad, nem lehet mit tenni.
A Dagálynál tartottunk.
Méretét tekintve a legnagyobb fürdő, tizenegy hektáron terül el. Van füves része, van futballpálya, meztelen napozás, bár erről még külön szólni kell, figyelmeztet Jagrik György, ami világossá teszi, hogy a női test fedettsége vagy fedetlensége hivatalból fontos ügy.
Rendben, ezt átérezzük, majd szólunk utóbb.
Beszéljünk a medencékről. Mi érdekli? Szoktak-e például műfogsort találni bennük? Mert egy másik uszodában találtak egyet, és a gazdája nem jelentkezett. Bizonnyal körözött terrorista volt. Nem, fogsor nem volt, viszont aranyláncunk van már több is. Keresik? Az egyiket igen, a másikat nem. De ha már a pótlások érdeklik a lapot, elárulhatom, az egyik vendég itt tartja a műlábát. Jön, lecsatolja, beadja az értékmegőrzőbe, és indul úszni. Nálunk teljes körű a szolgáltatás.
Nem kételkedem. És úszni hol lehet? Sok helyen, sorolom. Kezdetben volt két nagymedence, mi vesemedencének hívtuk őket az alakjuk miatt, aztán a gomba, ezekből alakult ki az átépítés után a mai helyzet. Az hogyan fest? Jelenleg tizenegy medencét működtetünk, ebből négy vízforgatós. Van aztán az oroszlános, az maradt olyan, amilyen volt, jövőre hullámfürdő lesz belőle. Aki sportosan akar úszni, annak ott a huszonötös és az ötvenes, az előbbi fölött télen sátor van. A többi ülőmedence, élményfürdő, a gyerekeké és a tanmedence.
Szép. És mennyi a jegy ára? Nyolcszáz. Nem sok az egy kicsit? A Széchenyiben is annyi. Igen, annyi, de jövőre indul a beengedő rendszer. Az micsoda? Egész napra 1000 forint lesz a jegy, de aki három órán belül öltözni megy, visszakap négyszázat. Így valójában olcsóbb. Ahogy vesszük. Hiszen aki nyáron kijön, nem fogja az óráját lesni, mikor csomagoljon. Nem gondolja, hogy kicsit ritkásabban lesznek jövőre az emberek? Majd meglátjuk. Hány vendég volt egy vasárnapon, mikor még népfürdő volt a Dagály? Húszezer. És most? Az idén a legtöbb 6900 volt, meg a bérletesek.
A bérletet is emelik? Igen is, meg nem is. Akinek volt az idén, és év végéig elviszi, 90 ezerért kapja egész évre. Akinek nem volt, de megveszi december végéig, annak 130, aki pedig januárban jön, annak 180. Hú, az iszonyú sok pénz… Ráadásul kocsival alig lehet megállni. Kicsi a parkoló. Nézze, hogy ne legyenek az árak riasztóak, lesz ötven alkalomra szóló bérlet is. Mennyiért? Harmincezerért.
Hát azt se gombért adják. De hagyjuk a számokat. Olyan szépen süt be a nap. Itt az advent, legyen béke a lelkünkben.
A strandon is az van? Úgy érti, vannak-e balhék? Nemigen. Ami leginkább zavar, hogy néhányan a kerítésen másznak be. Úgy hívom őket, hogy „kátrányos helyze-tűek”. Ha fürdeni jönnének, elnézném nekik, de az érdekli őket a legkevésbé. Tudják, hogy sok vendég nem megy be nyáron az öltözőbe, odakinn vetkőzik. Minden értéküket a fűre rakják. Ezeket szúrják ki, és az ő holmijukat viszik el. Kifelé is a kerítésen? Nyilván.
Azt mondta, ne feledkezzünk el a nőkről… Nők, nyár, napozás – itt tartottunk. Igen. Arról van szó, hogy a cég fürdőiben és uszodáiban a teljes meztelenséget csupán elnézik. És ez miért baj? Én is elnézem őket szívesen… Nem úgy értettem. Hivatalosan tilos. Csak félmeztelenül lehet, de mi szemet hunyunk, ha valaki az Árpád híd felőli oldalon teljesen pucér.
Furcsa vendég? Ó, az van bőven. Felhívott az egyik, hogy tegyek valamit, mert szemben a Margitsziget északi végén lövöldöznek. Tudja, az agyaggalamblövők tréningeznek ott. Szerinte le kellett volna állítanom őket. Egy másik meg ki akarta bérelni az ötvenes medencét egy órára. Kérdi, mibe kerül? Tizenkétezer. Mert ő jetskizni szeretne. De végül nem jött.
Tisztaság? Tartjuk. A medencetakarítást egy külső cég végzi, a terepen a kertészek gyűjtik a szemetet. De nemcsak szemetet találnak: pulóvert, táskát, aranyláncot. A fűben is? Ez a Dagály kész aranybánya. Az, uram!
(A jövő héten a margitszigeti sportuszodába megyünk.)