Drága Moszkva tér

Néha furcsállom, hogy még mindig olyan izgatottan szállok le a Moszkva téren a metróról és még akkor is megállok pár percre, ha késésben vagyok. Nem tudom, hogy mi volt az, ami annyira odakötött minket, hiszen ez a tér egyáltalán nem szép, nincsenek rajta padok, minden oszlop fekete a kosztól, a szökőkút nem működik és az építmények falai rohadnak. Ilyen volt akkor is. Végül is elég egyszerű magyarázata van annak, hogy miért lett mégis központ, hiszen a környékről minden busz és villamos oda futott be.
Iskola után odamentünk, leültünk és vártunk. Mindig jött ismerős, jobb híján a helybéli hajléktalanokkal is leültünk beszélgetni, de az sem volt ritka, hogy ismeretlenül is szóba elegyedtünk egymással. Ugyanígy péntek–szombat este, nem kellett felhívnunk egymást, tudtuk, hogy hét-nyolc körül ott lesznek a barátaink.
Koncertek, bulicímek, sok-sok kis csoport, amelyek közös ismerősök révén összefolytak egy nagy társasággá. Voltak ugyan köztünk elkényeztetett, újgazdag gyerekek és vandálkodók, de nem ez volt a jellemző. Egyik barátom például kölcsönkapott egy hatalmas lakást és ott bulit rendezett. A cím elterjedt a Moszkva téren és jöttek az emberek. Lassan megtelt a ház fiatalokkal, amikor egyszer csak kiderült, hogy az emeleten a szekrényeket kirámolták. Mindenkit elzavartunk és nekikeseredetten ültünk páran a nappaliban. Másnap a házigazda körbe járta a környező kocsmákat és a Moszkva teret, mindenkinek elmondta, hogy ha elvittek valamit, hozzák viszsza, mert ő csak kölcsönkapta a lakást. Második és harmadik nap mindent viszszakapott: aranyláncokat, pulcsikat, sőt még a kocsikulcsot is.
Ha valaki külföldről jött haza, előbb ment a Moszkva térre és csak aztán a hegyre. Mindenki nagyon messze vágyott: Indiába, Kínába, Oroszországba, és volt, aki el is ment. A legizgalmasabb játéknak a villamos ütközőjén való utazás számított, az ötvenhatos ponyvás ütközőjén még ketten is elfértünk. Sohasem küldtük el azt a hajléktalan nénit, aki állandóan sanzonokat énekelt és a múltjáról mesélt képtelen történeteket. Felnéztünk a biciklis fiúra, aki „Kék az ég és zöld a fű” címmel tartott előadást az iskolájában és mindig vettünk hóvirágot a nénikéktől.
Valaki azt mondta, hogy park lesz a Moszkva tér és bevásárlóközpont lesz alatta, nem tudom, hogy mindez igaz-e, de nemrég SMS-t kaptam egy régi barátomtól: „Eltűnt a moszkvatérióra!” – és valóban hűlt helye.