Ki lesz Schröder kihívója?

A rövidítések széles skálája Németországban újabb fogalommal gyarapodott, de a K-kérdésről mindenki tudja, mit kell alatta érteni. A két kereszténydemokrata párt – a CDU és a bajor CSU – nyomasztóan érzékeny bizonytalanságát a 2002 szeptemberében lebonyolítandó szövetségi választások konzervatív vezéralakjáról, a szociáldemokrata Gerhard Schrödert kihívó kancellárjelöltről van szó.
A háttérben két, ki nem mondott, de körvonalaiban egyre jobban felismerhető tény áll: Angela Merkel – a CDU elnök asszonya – éppen úgy fenntartja igényét a kancellárjelöltségre, mint a CSU-t irányító Edmund Stoiber; a testvérpártokon belül – a közvélemény-kutató intézetek előrejelzéseire támaszkodva – terjed a meggyőződés, hogy a bajor politikus esélyei sokkal jobbak, mint ellenlábasáé.
A gordiuszi csomónak számító feladat megoldását egyik fél sem akarja durva kenyértörésig vinni, a békésnek aligha nevezhető, de legalább kulturált benyomást keltő kompromisszum létrehozásának érdekében viszont újabb szereplőt kell foglalkoztatni, olyan befolyásos, tekintélyes és elismert CDU-politikust, aki anélkül lenne képes Angela Merkelt lebeszélni a kancellárjelöltségről, hogy ezzel megroppanna az elnök asszony nimbusza. Egyelőre azonban senki sem jelezte, hogy elvállalná a kényes megbízatást.
Az egyre izgalmasabb politikai versenyfutásban mindeddig sem Merkel, sem Stoiber nem volt hajlandó arra, hogy félreérthetetlenül bejelentse kancellári ambícióit. Annál sokat sejtetőbbek viszont sajtónyilatkozataik. Németország megérett arra, hogy női kancellárja legyen! – mondotta Merkel a Der Spiegelnek, és hozzátette: 2001 végével nem akarok politikai pályafutásom végére érni. Stoiber a Welt am Sonntagban – magyarázkodóan – így fogalmazott: Franz-Josef Strauss kancellárjelöltsége 1980-ban nem ártott Bajorországnak.
Január 7-én előbb a CSU vezetősége tart zárt ülést, majd négy nappal később a CDU-elnökség következik. A parlament 21-én zárja karácsonyi szünetét; a kereszténydemokrata frakció tagjai abban bíznak, hogy addigra eldől a K-kérdés. Egy meggyőződésben máris átfogó összhang uralkodik: az unió csak akkor számíthat sikerre a szeptemberi választáson, ha a CDU és a CSU a teljes egyetértés jegyében tesz kísérletet az SPD–Zöldek-koalíció leváltására.