Német érdek, magyar példa

Az 1998-as szövetségi választások során vereséget szenvedett, majd belső válságtól megrendült CDU-t nem a beletörődés jellemzi, hanem az eltökélt szándék, hogy visszaszerezze hajdani politikai befolyását. „Ismét talpra álltunk és felkészültünk a harcra” – hangzott a kereszténydemokraták pártkongresszusának üzenete. Egyben határozott formát öltött az a meggyőződés, mely szerint a jövö szeptemberre tervezett újabb választások alkalmával a konzervatívok – a szövetségi CDU és a bajor testvérpárt CSU – csakis szoros összefogással érhetik el céljukat és válthatják le a Gerhard Schröder vezette SPD/Zöldek koalíciót. A közel ezer küldött Drezdában elfogadta az előterjesztett pártprogramot a következő súlypontokkal: liberális gazdaságpolitika, új adószabályok, megszigoritott bevándorlási előírások, belső biztonság. Angela Merkel közel másfél órás, agresszív hangú beszédét követően a plénum felállva, hosszú perceken keresztül ünnepelte a párt elnökasszonyát, aki világos érvrendszerrel támadta a Schröder-kabinet mulasztásait. Az országban uralkodó gazdasági recessziót, a munkanélküliek számának emelkedését, a kezdetben elfogadhatónak tűnő, de a Zöldek nyomására felhigított bevándorlási törvényt, a terrorizmus elleni küzdelem hiányosságait, mindenekelőtt a különbözö biztonsági szervek szoros együttmüködésének hiányát.
A CDU választási stratégái világosan látják, hogy a polgárok pozítivan reagálnak majd olyan javaslatokra, mint az átlagkereset mindössze húsz százalékos megadóztatása, a bevándorlást kérvényező külföldiek számának csökkentése a már itt élők integrációjának szolgálatában. Az utóbbi időkben állandó nyugtalanságot okozó kérdésben – ki lesz a CDU kancellártjelöltje? – Angela Merkel továbbra is kitartott a bajor testvérpárttal kötött megegyezés mellett. Azaz döntésre – közte és a CSU-elnök Stoiber között – csak jövöre kerül sor. Kettőjük konkurrenciaharcának jegyében fokozott érdeklődés kísérte Edmund Stoiber felszólalását. Bajorország tartományi miniszterelnöke elfogadhatatlannak és a jelenlegi kormány megbocsáthatatlan mulasztásának nevezte azt a jelenséget, hogy Németország a gazdasági növekedés rátájával az utolsók között kullog az európai nemzetek ranglistáján. Nem hagyott kétséget afelől sem, hogy a konzervativok nem fogadják el a szövetségi belügyminiszter bevándorlási javaslatát. „Sok helyen már túllépték az integrációs lehetőségek határát. A CDU/CSU az egyetlen párt, amely a lakosság többségének az akaratát képviseli”. Ehhez a német érdekekből adódó megállapításához egy magyar példát említett: „Orbán Viktor mindent megtesz Magyarország EU-csatlakozása érdekében, de eszébe sem jut, hogy megtagadja nemzeti identitását„ – hangoztatta Edmund Stoiber, akit a CDU-küldöttek hasonló tetszésnyilvánítással jutalmaztak, mint előző nap Merkelt.