Relatív Kánaán

Az Egyesült Államok gazdaságának „egészségét” három alapvető mutatóval érzékeltetik. A legnagyobb figyelem az új építkezések, az autóeladások és a munkanélküliek számára irányul. Egyszerűsítés? Az amerikaiak olykor egyszerűsítésre hajlamosak. Amit az év végi hangulatban engedjünk meg mi is magunknak, főként most, amikor épp megjelentek az előzetes adatok. Az autóeladásban ezek azt mutatják, hogy a magyar piacon 175 ezer személyautót és kishaszonjárművet adnak el az idén. Ahhoz képest, hogy nemrégiben még azt olvashattuk, összeomlik az autóértékesítés (és minden más), a magyar társadalom vásárlóereje és -kedve tort ül a Horn-kormány gyászos évei után. Szinte hihetetlen, de igaz: 1997-ben, vagyis az utolsó „teljes” MSZP–SZDSZ koalíciós évben Magyarországon 85 338 személygépkocsit és kishaszonjárművet forgalmaztak. Más szavakkal: az autóeladások azóta egyszerűen megkétszereződtek.
A szintén tízmilliós Csehországban Hornék idején nagyjából kétszer annyi autót vásároltak, mint mi. Ma már mi vásárolunk néhány ezerrel több autót, mint ők. Ha nincs kormányváltás, a mostani 175 ezer darab autó helyett ma mintegy ötven-hatvanezer autót „fogyasztanánk” – amennyiben a szocialista–liberális koalíció idején az autóeladások dinamikus csökkenését jó adag karácsonyi kegyelemmel extrapoláljuk a mára. De volt kormányváltás. Ami fellendítette az építkezési kedvet is. A második amerikai mutatót. Olyannyira, hogy – nyilván a hathatós kölcsönök nyomán – tavaly a kiadott építkezési engedélyek száma 44 700 volt, az idei év első három negyedévében pedig 33 700. E két év alatt rekord dönt rekordot.
A harmadik „amerikai index”, a munkanélküliség aránya szintén kedvezően alakul. Hornék 8,7 százalékos munkanélküliséget hagytak a polgári kormány örökébe. Az idei munkanélküliségi arány 5,6 százalékos. Emlékeztetőül: az Európai Unióban az átlagos munkanélküliség a harmadik negyedévben 7,5 százalék volt, vagyis jóval nagyobb a mienknél. De ha a „nagy három” ismérven túl is emeljük tekintetünket, máshol sincs ok panaszra. Sőt.
Az infláció aránya a Horn-időkhöz képest meredeken zuhan. Míg a pénzromlás Hornék utolsó „teljes” évében 18,4 százalékos volt, az idén mintegy hétszázalékos lesz.
Aszódi Pál, az Országos Nyugdíjas Polgári Egyesület elnöke Ki áll a nyugdíjasok pártján? címmel a nyugdíjasoknak most kiadott körlevele szerint a fiataloknak harmincezer szerkezetkész lakást adnak át. 1994 és 1998 között egyetlen darabot sem. Horn négy éve idején a nyugdíjak értéke csupán 89 százalékkal, míg a fogyasztói árak 215 százalékkal nőttek. A polgári kormány 1999-ben 14,2 százalékos nyugdíjemeléssel kezdte az évet. Az MSZP nemet mondott a nyugdíjemelésre. Tavaly öszszességében 10,6 százalékkal emelkedtek a nyugdíjak, míg az idén 15,9 százalékkal, vagyis az infláció több mint kétszeresével. (A „szociálisan érzékeny” szocialisták persze ismét a nyugdíjemelés ellen szavaztak.)
Az OECD, a fejlett ipari államokat tömörítő szervezet értékelése szerint a globális válság közepette a magyarországi GDP növekedési üteme négyszerese az OECD, több mint kétszerese az Európai Unió átlagának.
A szocialista–liberális demagógia mindezt „természetesen” a Bokros-csomag „jótéteményeinek” tudja be. E logika szerint akkor minden, az akkori magyar gazdasághoz hasonló helyzetben lévő országot radikálisan meg lehetne gyógyítani és hosszú időre rendbe tenni. Márpedig éppen a Bokros-csomaghoz kísértetiesen hasonló, a Nemzetközi Valutaalap által előírt megszorító intézkedéssorozat tette tönkre legutóbb Argentínát is. Nem beszélve arról, hogy egy hazánkénál lényegesen erősebb, egészséges alapon álló gazdasággal megáldott országot is egy rossz gazdaságpolitika vagy kedvezőtlen gazdasági környezet hetek alatt tönkretehet. Erre kíméletlen példát nyújtottak az ázsiai válság romba döntött dominói. A hit persze hegyeket mozgat. Kit a Bokros-csomagba, kit a növekedésre állított gazdaságpolitikába és így saját gyarapodásába vetett hit. A két hit áprilisban mérkőzik egymással.