Taps a jelennek, elismerés a múltnak

A magyar sport újabb sikeres évének a végéhez közeledve, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) szombati közgyűlésén zárszámadást is tartott. Schmitt Pál, a MOB elnökének beszámolójából kiderült, hogy sportolóink 2001-ben az olimpiai sportágakban 8 arany-, 9 ezüst- és 6 bronzérmet nyertek a világversenyeken. A nemzetek rangsorában Magyarország 164 olimpiai pontjával jelenleg a 12. helyen áll.

A közgyűlésen Schmitt Pál bejelentette, hogy Jacques Rogge, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke valószínűleg a jövő év elején Budapestre látogat, a belga sportvezetőt a Semmelweis egyetem díszdoktorává avatják. Deutsch Tamás ifjúsági és sportminiszter hozzászólásában hangsúlyozta, hogy a magyar sport állami támogatása az idén jelentősen nőtt, a kormány megszavazta a 4,4 milliárd forintos plusz költségvetési támogatást, amelyből 400 milliót a MOB elnöksége oszthatott szét. A közgyűlés elfogadta a jövő évi költségvetés 1,16 milliárdos tervezetét, a MOB a 760 milliós állami támogatás mellett 400 milliós saját bevételre számíthat.
A február 8-án kezdődő 19. téli olimpiára készülő magyar versenyzők ünnepélyes esküt tettek, Nagy Mariann és Kovács Árpád rövidpályás gyorskorcsolyázók mondták el az eksü szövegét.
A közgyűlés végén Schmitt Pál, a MOB elnöke és Aján Tamás főtitkár nyújtotta át az idei MOB Érdemérmeket. Balczó András, minden idők legjobb öttusázója már korábban átvette a kitüntetést. Ezúttal Jákó Péter, a Sportkórház főorvosa, Széchy Tamás világhírű úszóedző, a Telesport főszerkesztősége nevében Mendreczky Károly, az MTV Rt. elnöke és Nyári Zsolt megbízott főszerkesztő, valamint Vad Dezső aranytollas újságíró, a MOB sajtószóvivője részesült elismerésben.
*
Széchy Tamás elégedett is lehetne, mégsem az. Pedig a világ egyik legeredményesebb úszóedzőjének ebben az esztendőben több elismerés is jutott. Márciusban a 70. születésnapja alkalmából Deutsch Tamás rendezett ünnepséget, ahol a volt tanítványok is köszönthették mesterüket, majd Bay Béla-díjat kapott, szombaton pedig a MOB legrangosabb kitüntetését vehette át.
Teljesen megérdemelten épül a Széchy-emlékmű, azonban az idős mester nehezen viseli el, hogy gyakorlatban is nyugdíjazták, s kiszorult második otthonából, a Komjádi uszodából. Amit – elmondása szerint – neki is köszönhet a sport, mert az 1973-ban a belgrádi világbajnokságon elért sikerei is közrejátszottak abban, hogy a Császár mellett az új uszoda felépülhetett.
Széchynek az elmúlt három évtizedben mindig volt szakosztálya, negyedszázada pedig – függetlenül attól, hogy milyen tisztsége volt – ő irányíthatta a magyar úszósportot. A „hatalmát” eredményeinek köszönhette, és tanítványainak folyamatos sikere minden ellene irányuló lázadást viszszavert. A ’70-es években Hargitayék sikere után jött a Darnyi-korszak, majd az elmúlt évtizedben Rózsa Norbert és Czene Attila szállította az érmeket a világversenyekről. A tavalyi olimpiára ugyan még kívánságának megfelelően „különgéppel” az első osztályon utazhatott ki, azonban versenyzői nem nyertek érmet, s ezzel a védőpajzsa összeroppant.
Egy évvel ezelőtt még úgy tervezte, hogy a csoportjában lévő fiatal tehetségeket felkészítheti az athéni olimpiára, de az átalakított új egyesületben, a Jövő SC-ben már nem kapott számára elfogadható feladatot. Hiába próbálták meggyőzni arról, hogy eljött számára a megérdemelt pihenés ideje, hiszen fiatal kora óta keményen dolgozott, öt évtizedig hajnalban kelt, mert kora reggel már edzést tartott. Fizikailag valószínűleg jólesik a pihenés az óbudai lakás kényelmes foteljében, lelkileg azonban nem tudja elfogadni, hogy nincs rá szükség az uszodában.
A nyáron még szóval hadakozott és támadott, de a 70 éves edző haragja lecsendesedett, és az újabb kitüntetése után kijelentette: „Aki a magyar úszósportért dolgozik, azzal hajlandó vagyok összefogni.”