Tollhegyen

Magyarország három éve mozdulatlan – állítja Medgyessy Péter földmozgásvizsgáló a Magyar Hírlap szombati számában. A kijelentést valószínűleg komoly mérések előzték meg, ezeket maga Medgyessy Péter végezte, pirkadattól napszálltáig ott állt a szeizmográf mellett, s elkeseredetten regisztrálta, hogy már megint nem mozog a Magyarország, pedig nagyon ráférne.
Ha úgy vesszük, az írásnak inkább az Élet és Tudomány című szaklapban lenne a helye, de a Magyar Hírlapban is nagyon jól szól, itt minden témában otthon vannak a szerkesztők. (Ez a lap jár Önnek.)
Következőket mondja a földmozgásvizsgáló, bankár és politikus, gyermekek gyámolítója, anyák megmentője: „Az Orbán-kormány lehetőségeit az előző kabinettől örökölte (Horn Gyula volt akkor a keverőpultnál – a szerk.)…” „A mai kormánynak éppen az a baja, hogy nincsen szaktudása. Én értek a gazdasághoz, ezt tanultam.” „… arra sincs szükségem, hogy a miniszterelnöki székből gyarapítsam azt, amim van”. Utóbbi egyébként minden bizonnyal igaz, a múltkoriban fölvett százezer dollár valószínűleg elég lesz a hó végéig.
Kicsit arrébb: „Az MSZP-nek konstruktív ellenzéki pártként az a dolga, hogy megkíséreljen megoldásokat találni az ország égető gondjaira.”
Köszönjük szépen a pártnak és elődjeinek – a Pártnak – a kísérleteket, abba is hagyhatnák. Kun Béláék óta erősen beleunt az ország. (Lassan már a lakmuszpapír sem változik vörösre, még savanyú oldatban sem.)
Még odébb: „… a fideszes politikusok képtelenek átlépni a saját árnyékukat”. „Ebből elég, mi végigmegyünk a magunk útján.”
Épp itt lenne az ideje. Menni kéne. Mielőbb. Jó messzire. A szocializmus útján (vagy ha jobban tetszik: út-ján). Persze csak a Párt.
Mi maradnánk.