Válaszút előtt az ügyészség

A Medgyessy-féle Gresham-ügy nyilvánosságra kerülésével és az erre vonatkozó feljelentésekkel a Polt Péter vezette magyar ügyészi szervezet gyakorlatilag nehéz döntési helyzetbe, mondhatni válaszút elé érkezett. Azért „csak” gyakorlatilag, mert elvi síkon egyébként a döntés egyáltalán nem bonyolult: a nyomozást befolyással üzérkedés elkövetésének alapos gyanúja miatt, a rendelkezésre álló okirati és a felek által kinyilatkoztatott bizonyítékok alapján Medgyessyvel szemben el kell rendelni. Az ügy szakmai megítélése ebből a szempontból egyértelmű, minden valamit is magára adó, büntetőügyekkel foglalkozó jogi szakember ezt pontosan tudja. A bűncselekmény törvényi tényállását a szocialista miniszterelnök-jelölt jogi szakzsargonnal élve „befejezetten” megvalósította, sőt a körülményekből az is feltételezhető, hogy egy mindenre kiterjedő alapos nyomozás esetleg más bűncselekmények (vesztegetés, csalás) elkövetését is megállapíthatja.

Az ügy gyakorlati megítélése ellenben már korántsem ilyen egyszerű. Ez pedig annak a – rendszerváltás óta – példátlan és teljesen nyílt politikai nyomásgyakorlásnak az eredménye, amelyet a Szabad Demokraták Szövetsége és a Magyar Szocialista Párt fejt ki szinte megválasztása óta a legfőbb ügyészre, és személyén keresztül az ügyészi szervezetre. Ennek a rendkívül agresszív és koncentrált politikai beavatkozási kísérletnek az első iskolapéldája a Schlecht Csaba elleni büntetőeljárás volt, míg most a Medgyessy-féle üzérkedési ügyben lehetünk ugyanennek a szemtanúi.
Nyugodtan leszögezhetjük: a Schlecht-féle nyomozás kiemelt médiaérdeklődés, a teljes nyilvánosság előtt zajlott. Tudható tehát, hogy az eljárásban Polt megválasztása után semmilyen új elem vagy bizonyíték nem keletkezett azokhoz képest, amelyek már a Györgyi Kálmán–Bócz Endre vezette ügyészség előtt ne lettek volna ismertek. És ugye, milyen érdekes, abban az „érában” nem jutott el az ügy gyanúsítási szakba. Polt Péter megválasztását követően azonban szinte azonnal politikai össztűz alá került a szabad demokraták politikai és médiaértelmisége részéről. Ennek során az eszközökben nem válogattak: jogászkodtak, értelmeztek, oknyomoztak, ítélkeztek és – nem utolsósorban – fenyegetőztek. A Schlecht-ügyet azonnal a Polt vezette ügyészség próbakövévé tették, vagyis a tényektől függetlenítve magukat azt sulykolták, hogy amennyiben Schlecht Csabát elítélik, netán bebörtönzik, akkor az ügyészség egy politikasemleges szervezet. Viszont ha ez elmarad, az egyértelmű bizonyítéka Polt fideszes lekötelezettségének, „pártkatona” mivoltának. A szabad demokrata politikusok odáig merészkedtek, hogy folyamatosan „beüzentek” az ügyészeknek: ha a Schlecht-ügy nem jut el vádemelésig, akkor egy esetleges 2002-es kormányváltást követően bűnpártolás miatt eljárások fognak indulni az eljáró ügyészekkel szemben. Ezen fenyegetésüket később a nyilvánosság szintjén is megtették. A jog és törvényesség szempontjából szerencsésnek tekinthető, hogy ezzel a példátlan nyomásgyakorlással „csak” részeredményeket tudtak elérni, bár ez is rendkívül sajnálatos. Az ügyészség a presszió hatására utasította a rendőrséget arra, hogy a Btk.-ban megfogalmazott tényállási elemek (például elrendelt felszámolási eljárás) hiányában is gyanúsítsa meg Schlechtet csődbűntett elkövetésének alapos gyanújával. A nyomozás ennek ellenére már a törvényesség és nem a politikum szabályai szerint végződött: egyes megítélések szerint bizonyítottság, mások szerint bűncselekmény hiányában az eljárást megszüntették. Szegény Polt Péter innentől megkapta szabad demokrata minősítését: Fidesz-bérenc, pártkatona, a kormányzati hatalom bábja stb.
Az SZDSZ-es kottát a Medgyessy-ügyben immár a szocialisták játsszák tovább. A szocialista politikus kijelentette, hogy a Gresham- és a pécsi ügyet a „miniszterelnök emberei” kreálták ellene. Valószínűleg Medgyessy ezt most túl egyszerűen képzelte el, azt hitte, hogy egy ilyen pontosabban körül nem írt váddal a sima büntetőügyet egy csapással politikai kampányüggyé „nemesítheti”. Nyilván ő is jól tudja, hogy a Gresham-szerződés kiszivárogtatóit inkább azon, a szocialista párton belüli erők között kell keresni, akik nem érdekeltek az ő esetleges miniszterelnöki ambícióiban és az amögött meghúzódó Apró Piroska-féle elképzelésekben. Medgyessy persze a jogásztársadalmat nem tudja megtéveszteni, hiszen a tények és a körülmények ismertek és szigorúak: itt bizony minimum befolyással üzérkedés történt. A kialakult helyzet a Schlecht-ügyhöz képest az ügyészség szemszögéből nézve pont fordított. Ha a jog és a törvényesség szem előtt tartásával Medgyessyt meggyanúsítják, akkor Fidesz-bérencek, pártkatonák stb. lesznek. Ha engednek a szocialista politikai nyomásnak, és az ügyet eltussolják, akkor a politikasemlegesség élharcosai lehetnek. Így kell hát értenünk az „átkosban” fejünkbe vert szocialista törvényesség fogalmát.
Polték tehát megint nehéz helyzetbe kerültek, és az idő ráadásul Medgyessy kezére játszik, hiszen nyakunkon az elévülés. A döntés még nem született meg, egyelőre tologatás zajlik az ügyészségi színfalak mögött. A feljelentéskiegészítés elrendelése is a hezitálást mutatja, hiszen ettől nem várható semmilyen olyan új tény vagy körülmény felbukkanása, amely nem lett volna meg az ügy kirobbanásakor. De rövidesen dönteni kell, a két lehetséges út közül egyiken el kell indulni. A közvélemény és a jogásztársadalom viszonylag könnyű helyzetben van, csak azt kell figyelnie: elrendelik-e a nyomozást Medgyessy ellen vagy megtagadják azt. Az első esetben némileg megnyugodhatunk és bízhatunk a jogbiztonságban, a második esetben szomorúan konstatálhatjuk: Magyarországra visszatért a szovjet jogrendszerből jól ismert szocialista törvényesség uralma.