A lista színe

Aki hazánkban fekete-, a jó ég ne adja, halállistára kerül, az szörnyű büntetést szenved el, együtt reggelizhet a magyar miniszterelnökkel. Feltételezzük, hogy a gábelfrüstök ellen nem merülhet fel kifogás, bőséges lesz és megfelel a modern, egészséges táplálkozás követelményeinek, így nyilván nem maga az étkezés számít fenyítésnek, hanem az a tény, miszerint a Magyarországi Nemzetközi Sajtóegyesület (HIPA) tagjai kénytelenek együtt falatozni Orbán Viktorral, akit a jelek szerint a tudósítók egy része nem kedvel igazán. Nem könnyű nálunk egy külföldi tudósító élete, főleg ha a fizetési meg az akkreditálási listán kívül még egy állítólagos feketelistára is rákerül, azon túl, hogy tömheti magába az ingyenlibamájat, más retorziók is érhetik. Hogy mifélék? – arról sejtelmünk sincs, miként nekik sincs, de sebaj, jól hangzik, és harmonizál egész itteni tevékenységükkel. A hazánkban dolgozó külhoni újságírók egy része január 9. óta vérig sértődött. Akkor jelent meg lapunkban a Kontroll Csoport elemzése a hazánk nemzetközi hírét-nevét formáló sajtómunkások működéséről, s abból feketén-fehéren az derült ki, hogy egyesek kizárólag vagy túlnyomórészt negatív képet rajzolnak az országról, a kormányról, a miniszterelnökről, a magyar belpolitikai viszonyokról. Erre azok, akik kizárólag vagy túlnyomórészt negatív képet rajzolnak, mélységesen felháborodtak. Nem azon, hogy esetleg méltatlanul érte őket a vád, hiszen a tényekkel szemben tényeket kellett volna felsorakoztatni, az meg nem az ő kenyerük. Azt fájlalták veszettül, hogy valaki ezt észrevette, mi több, nyilvánosságra is hozta. Felkészültségüket, tárgyilagosságukat, szakmai nívójukat semmi nem jellemzi jobban, mint az a hisztérikus, pletykaszintű információkkal teli hang, ahogyan az elemzésre reagáltak. Kontroll Csoport nincs, ha van, akkor Lovas István álneve, ám Lovas sem más, mint a miniszterelnök szócsöve, így aztán a kormány áll az egész sajtószabadság elleni merénylet mögött. Ilyen tartalmú ostobaságokkal árasztották el a nyugati sajtót, csak azt feledték el megemlíteni, hogy a kormány cáfolta a neki tulajdonított szerepet. Még azután is, hogy kiderült, a Kontroll Csoport egy létező civil szervezet, amely külső megrendelések és hivatalos támogatások nélkül, önszorgalomból végzi kutatásait – rendszeresen a MeH ármánykodásairól „tájékoztatták” kiszolgáltatott hírfogyasztóikat, a szakmai etika, a bevett normák és az objektivitás nagyobb dicsőségére. Mára feltolerálták magukat arra a szellemi magaslatra, ahonnan már nem a Kontroll Csoporttal van bajuk, bár a szervezet nem elég tudományos, de mindenkinek lehet saját véleménye, csak Lovas Istvánnak nem, mert ő nagyon cifrákat mond. Nos, a külföldi tudósítóknak is lehet saját, sőt sajátságos véleményük hazánkról, amiatt soha bántódásuk nem esett, hátrányos megkülönböztetés nem érte őket. Hitelt adnak téves információknak, nem ellenőrzik forrásaikat, egyoldalúan tájékoztatják olvasóikat, baloldali, liberális elfogultsággal kommentálnak, ám tegyék lelkiismeretük szerint. Ha őket is kommentálják, azt viseljék hősiesen, vagy vitassák tárgyszerűen. Amikor feketelistát emlegetnek, akkor árulják el, hogy az miféle hátrányokat okozhat, mert annak hiányában az a lista nem fekete, hanem vörös. Egyébként pedig tapasztalatcsere céljából vegyék fel a kapcsolatot azokkal a talpig független, velejéig demokrata magyar újságírókkal, akik a rendszerváltozás előtt nyugati tudósítók voltak. Velük megtárgyalhatják a pozitív tartalmú híreket, s ha van gyomruk hozzá, még a reggeli is jobban esik majd.