Autópiaci séta

Az autópiacon a helyzet változatlan, az árak föl vannak verve, illetőleg le vannak törve, attól függően, hogy éppen vásárolni akarunk-e vagy eladni. Befolyásolja még az árakat, hogy vettük-e az autót vagy loptuk, járni szeretnénk-e vele vagy reprezentálni, valamint fizetjük-e utána az esedékes adónemeket, avagy fityiszt mutatunk az államapparátusnak.
A legjobb, ha személyesen megyünk ki a terepre, és magunk helyezzük a piac ütőerére az ujjbegyünket, mert a pudingnak is az a próbája, ha pulzust mérnek rajta.
Először is menjünk egy gyalogkört, de most még semmiképpen ne vegyünk autót, ha nagyon nógatnak, akkor se. Ez a bemelegítőkör a terepfelmérést szolgálja, mintegy önmagunk előőrseként vegyük szemügyre az autóállományt, de csak úgy futólag, vagyis ne időzzünk sehol sem, mert az gyöngíti a vásárlói térlátást. Ügyeljünk arra, hogy járásunk laza és dallamos legyen, a kiállított járműveket pedig feltétlenül fitymálva nézzük, ennek később árcsökkentő hatása lehet.
Rutinos vásárló délután vesz autót, ekkortájt ugyanis árcsökkenés tapasztalható az egész telepen, az eladó reggeli önbizalma ilyenkorra már alábbhagy, ami kilenckor még hatszázezer volt, az délután ötre már csak ötszáz, esetleg annál is kevesebb, és persze még az alku is hátravan.
Legtöbbször már a bemelegítő gyalogkör során megfogja az embert az autópiac sajátos atmoszférája: sültkolbász-szag, szügyig gombolt ing, verda, gádzsi, itt a piros, hol a piros, arany nyaklánc, tetoválás a bicepszen: „Anyám”, „Bűn az élet”, „Manci”… A levegőben gépzenedallamok, a tátott szájban rágógumi, pantalló a pocak alatt, ágyékmagasságban. Érdekes ez a vásári hangulat, az isztambuli bazárban érez ilyet az ember, ott is ekkora a hangzavar, meg ott sem mindig stimmel a motorszám. Hétvégente a legmozgalmasabb a placc, ilyenkor lepényevés, zsákban futás és póznamászás is szerepel a kiegészítő programban, lehet kapni átíráshoz szükséges formanyomtatványt, pótkereket, pornókazettát, mézeskalácshuszárt, tarajos gőtét, valamint a nyári hónapokban hőgutát.
Ennél csak akkor mozgalmasabb a piac, amikor a BRFK nyomozói váratlanul megjelennek a placcon okmányokat ellenőrizni. Eladói szemszögből ezek izzó percek, szó bennszakad, hang fennakad, rágógumi lenyel. A nyomozók nem vásárolni jönnek, néhány autót, autóüzért elvisznek.
Amint elment a rabomobil, folytassuk a körsétát. Most már akár meg is állhatunk a kiszemelt autó mellett, de ne tartson sokáig a mustra, mert a rutinosabb eladó ezt beleépíti az árba. Míg nézelődünk, hümmögjünk néhány jelentősebbet, lehet a fejet is csóválni, a lényeg, hogy a lelkesedésnek a szikráját se lássák rajtunk.
A vásárlási szándék bejelentése mindig a harmadi körben történjék, ez a pszichés pont, ekkorra az eladó már kellőképpen megpuhult, kompromisszumkész lett, ami minden adásvétel alapja. A tárgyalások sikerét ettől kezdve személyes rátermettségünk határozza meg.
Mafla ember gyalog marad.