Ecevit amerikai „üzlete”

Amerika tud adni egyet s mást Törökországnak, amire most nagy szüksége van, de nem tudja megoldani Törökország problémáit. Erre egy iraki lap figyelmeztette az ankarai vezetést, Bülent Ecevit török kormányfő minapi washingtoni útja alkalmából. A világ közvéleménye, s így Bagdad előtt sem volt titok: utazásának egyik fő célja az Egyesült Államok Irakkal kapcsolatos szándékainak kipuhatolása volt. Alighanem abban sem tévedett nagyot a cikkíró, hogy Washingtonban az esetleges török bajtársi segítség ellenértékéről is szó esett.
Törökország számára több okból is aggályos lenne, ha Afganisztán után Irak kerülne sorra a terror elleni hadjáratban. A legveszélyesebb következmény lehet Irak szétesése. Félő ugyanis, hogy Észak-Irak kurd lakossága, amely az amerikai–brit repülési tilalmi zóna jóvoltából de facto már amúgy is független, vérszemet kap, és saját államot alapít. Ehhez a Délkelet-Törökországban élő kurd kisebbség is csatlakozhat, kihasítva jó néhány tartományt a török állam testéből. A magas szintű amerikai vezetők – George Bush és alelnöke, Dick Cheney – nem ígérték a veterán török politikusnak, hogy az Irak elleni hadjáratot leveszik a napirendről, sőt, értésére adták, hogy mindenképpen meg akarnak szabadulni Szaddám Huszeintől. Mivel ezt nehéz elképzelni Törökország segítsége nélkül, előzetesen konzultálnak Ankarával.
A török fővárosban számítottak erre az eshetőségre, és a kormányfőt jól ellátták „útravalóval”. A török vezetés elég hosszú, elsősorban gazdasági jellegű kívánságlistát állított össze. Törökország egyre mélyülő gazdasági válsága közepette most jobban rászorul az amerikai segítségre, mint valaha. Szerepel a török listán az Egyesült Államokkal szemben fennálló török katonai adósság elengedése, az ipari együttműködésben, legkivált a védelmi ipar területén, a technológia transzferben érvényes szigorú korlátozások enyhítése, az erősen az amerikai fél javára billenő kereskedelmi mérleg javítása, főként a török textiliparral szemben felállított behozatali kvóták eltörlése.
Egyelőre nem tudni, mi mindennel biztatták a török kormányfőt vendéglátói. Az amerikai piac – a legprotekcionistábbak egyike a világon – meghódítása Ankara régi álma, de kicsi a remény, hogy most teljesül. Az Egyesült Államok nem különösebben bőkezű, főleg, ha a saját pénzéről van szó. Annak érdekében már szólt egy-két jó szót, hogy szorult helyzetben lévő szövetségese kiadós kölcsönhöz jusson a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF). Ennek révén Ankara lesz az IMF legnagyobb adósa. A török gazdaság azonban „szervi bajokkal” küzd, s a kölcsön alighanem csak a tüneti kezelésre lesz elegendő. Azt a kérdést egyelőre senki sem meri feltenni, hogy miből fogja visszafizetni és mikor. Ahogyan azon sem nagyon tépelődnek az egymással civakodó török pártok, vajon minden szövetséges úgy jár-e, mint Argentína, ha Amerikának már nincs szüksége rá.