A Farkasházy Tivadarné főszerkesztő által gondozott Hócipő című kétheti lap legfrissebb számában (2002. jan. 9.) az állandó rovattal rendelkező férj két oldalt megtöltő szövegében ezúttal csupán négyszer írja le az Orbán nevet. (A kifáradás első jelei?) Ebből is egyszer a miniszterelnök apját említi meg, viszont egy ízben Viktornak nevezi a kormányfőt. Érdemes csak úgy lazán, kvázi freudistaként kigyűjteni a Karinthy-gyűrűvel, Opus- és Maecenas-díjjal, valamint a Pulitzer-emlékdíjjal kidekorált közvélemény-formáló személyiség sorai közül az egy bizonyos fizikai adottságra utalókat:
„Aki a kicsit nem becsüli”; „Igazán szép volt a Viktor felcsúti díszpolgárrá avatása, jól feladták a leckét Alcsútnak, bár oszlopszentként még ott is szóba jöhet.”; „Még kisebb Orbán”; a „Merjünk kicsik lenni” cím után az alábbi épületes sztori olvasható: „Egy angol férfi hetente kétszer sipkát húz a fejére, és az árvák javára beül több mint 900 kerti törpéje közé. Ha vigyáz, és nem lóg ki közülük, még miniszterelnök is lehet.” „Orbán elveszett fia, pontosabban megkerült lánya mellett teljesen eltörpült…”
Úgy tűnik, hogy Farkasházy Tivadarnak, az ún. „demokratikus charta” és a Heti Hetes oszlopos megmondóemberének, ennek a földszintes magyar ugarból kárpáti szálfaként égbe tornyosuló gondolkodónak valami problémája lehet a Magyar Köztársaság miniszterelnökének testmagasságával. (A mostani miniszterelnökével persze.) Márpedig, minden írott és íratlan szabály óva inti attól a tollforgatókat – és szerkesztőket –, hogy bárkinek a fizikai tulajdonságaival, testi jegyeivel, nevével, származásával stb. nyilvánosan szórakozzon.
Ki érti, hogy miért éppen a Nem értem rovat jeles publicistája, a Rádiókabaré mikrofonbajnoka feledkezik meg erről az alapvető etikai tételről?
Európai Bizottság
Cinkosok a némák
