Éhínség fenyeget Afganisztánban

A tálib rendszer legsötétebb napjaiban is humanitárius szervezetek tucatjai igyekeztek segítséget nyújtani – megélhetést, vigaszt, vagy éppen csak a józan hétköznapok illúzióját megteremtve Afganisztánban. Egyik ezek közül a Shuhada, amelyet tizenhárom éve alapított az a Zima Zamar, aki a jelenlegi afgán átmeneti kormány egyetlen női miniszterelnök-helyettese és a nők ügyeivel foglalkozó minisztérium vezetője.

Még a szovjet invázió idején volt kénytelen elhagyni hazáját a hazara származású doktornő. A pakisztáni Kvettában számos kórházban dolgozott, míg 1989-ben megalapította a Shuhadát. A szó maga dári eredetű és mártírokat jelent. Az elnevezés annak a több ezer embernek kíván emléket állítani, akik az utóbbi évtizedek afganisztáni konfliktusaiban veszítették életüket.
A nonprofit, nem kormányzati szervezet jelenleg is működik. Mint Dzsavad Ali, a Shuhada egyik képviselője lapunknak elmondta, számos iskolát, kórházat és klinikát működtetnek Afganisztánon kívül és belül egyaránt. A szervezet elsődleges célja az afganisztáni körülmények javítása, az újjáépítés, a fejlesztés, különös tekintettel a nők és a gyerekek helyzetére. Dzsavad Ali közölte azt is, hogy az adományozóknak köszönhetően a kórházak viszonylag jól működnek. A pénz és a felszerelés rendszerint különböző segélyszervezetektől származik. Az iskolák zömében is tanítanak, fér-fiak és nők vegyesen. Az intézmények többsége Afganisztán középső részén, Hazaradzsat térségében található, ahol Dzsavad Ali szerint a tálibok uralma nem volt túl erős és rendszerint nem is avatkoztak bele az iskolák működésébe. Igaz, az iszlám fundamentalisták többször felléptek Zima Zamar tevékenysége ellen – többnyire sikertelenül. Kormányzati elfoglaltságai dacára a Shuhada alapítója egyébként a mai napig tanácsokkal látja el a szervezetet, támogatja kezdeményezéseit, akcióit.
Jóllehet a Shuhada munkatársai több ezer afganisztáni felnőtt és gyerek életét igyekszenek megkönnyíteni nap nap után, tevékenységük mégis csepp a tengerben. Dzsavad Ali szerint a legnagyobb problémát jelenleg az élelem hiánya okozza. Az ország lakossága szenved az éhségtől, akárcsak évek óta a szárazságtól. Sokakat az éhhalál fenyeget. „Afganisztánban pillanatnyilag élelemre lenne a legnagyobb szükségünk, hogy szétoszthassuk az emberek között. Persze ugyanígy elkelne a segítség az egészségügyi ellátásban és oktatásban is” – fűzte hozzá.