Elégedett emberek

Három elégedett ember tartott tegnap sajtótájékoztatót: ha megnézzük az adatokat, amelyekről beszámoltak, erre meg is lehetett minden okuk. A magyar gazdaság vitathatatlanul kiemelkedő teljesítményt nyújtott a múlt esztendőben: miközben a három nagy világgazdasági csomópont recesszióba zuhanva, kreol bőrű egyetemistákkal meg Szent Mihály havával álmodik, a hazai GDP-növekedés négy százalék körüli szinten mozog, kétszeresét produkálva ezzel az Európai Unió átlagának. Az elemzőket mély és őszinte megdöbbenésbe hajtva a vártnál kedvezőbben alakultak tavaly az egyensúlyi mutatók is: a folyó fizetési mérleg hiánya – évtizedes rekordokat produkálva – novemberre az előző évinek mindössze harmadát érte el, az államháztartás pedig szintén kisebb hiányt könyvelt el a vártnál. Az első tíz hónapban több mint kétmilliárd euró értékű működő tőke érkezett Magyarországra, ami több mint negyedével haladja meg az előző évi szintet.
Az inflációt az év második felére jelentős mértékben sikerült leszorítani: a 10,8 százalékos, májusi rekord után decemberre hétszázalékos szintre csúszott vissza az egy évre visszatekintő adat, amely ez év végére várhatóan 4,5 százalék körüli értékre mérséklődik.
Az adatok annyira jók, hogy az ellenzéki retorika sem nagyon tud mit kezdeni velük: a Bokros-csomag szociálisan érzékeny gazdái az egészségügy és a mezőgazdaság – szerintük egyre gyengébben verő – ütőerén próbálják tartani kezüket, és keresztes hadjáratot indítanak a növekvő szegénység és a szélesedő társadalmi különbségek ellen. Nem rossz taktika ez, ha figyelembe vesszük, hogy az emberek többsége nem az uniós és hazai makroadatokkal, hanem a pénztárcája vastagságával arányosan méri hangulatát.
A számadatok és a tapasztalatok viszont ennek a taktikának is ellentmondanak, hiszen a lakosság is egyre inkább profitál a növekedésből. Az első tizenegy havi, átlagos munkanélküliségi ráta 5,7 százalékra csökkent múlt évben, a munkanélküliek száma pedig 12 százalékkal mérséklődött. (A munkanélküliségi ráta az EU átlagában 7,5 százalékot mutatott tavaly augusztusban…)
A minimálbér az eltelt egy év alatt csaknem duplájára, ötvenezer forintra nőtt, ami munkavállalásra készteti az alacsonyabban képzett rétegeket is. A bruttó bérek nominálisan 17,5 százalékkal, a nettó bérek 15,8 százalékkal növekedtek 2001 első tíz hónapjában: ennek alapján 5,7 százalékkal növekedtek a reálkeresetek, amit még növel a családi kedvezmények közvetett hatása is. Növekvő jólétről tanúskodik emellett a fogyasztás dinamikus bővülése és a lakásépítések figyelemre méltó növekedése.
Persze nincs a világon olyan kormányzat, amely valaha is kedvezőtlennek titulálná a regnálása alatt produkált számokat: vagy ha mégis, igyekszik azt elegendő mennyiségű mentegetőzéssel alátámasztani. Az ellenzék pedig nem tehet mást, mint hogy fogást keres, és bizonyítani igyekszik, hogy csupa feladatára alkalmatlan lény ül a kormányzati székekben. Mindenesetre néhány hónap múlva választások lesznek: akkor kiderül, ki mennyire elégedett.