Hétköznap

Vannak jelek. Például bárkinek átadják a helyüket a tömegközlekedési járműveken, lelkesedésüket ráadásul az sem lohasztja, ha a felkínált lehetőséggel nem él senki, mivel a járaton kizárólag az egyetlen megállóval odébb üzemelő piacra igyekvő nénik utaznak. Vagy az is árulkodó, amikor a buszmegállóban ácsorogva csak ők bámulják a légtérben cikázó repülőgépeket. Nem beszélve a beszédkényszerről, amely minden helyzetben beazonosíthatóvá teszi a vidékről Budapestre származott embereket.
Az igazi pesti polgár ugyanis simán leéli úgy az életét, hogy csak azokhoz szól, akikhez nagyon muszáj, és csak annyit, amennyi minimálisan szükséges. Hiszen kétmillió egyénnel nem lehet jóban lenni, egy világvárosban már az is eredmény, ha a szomszédhoz érkező betörőket kifigyelve nem kezdünk lelkesedni, hogy végre megláttuk a három évvel korábban beköltözött új lakót.
– Szép autó – mondom a taxisnak, mert sátoraljaújhelyi származásom miatt én is olyan butaságokban élem ki magam, mint az idegenekkel való trécselés.
– Szép a fenét, franckarikát se ér az egész – mondja ő, és már benne is vagyunk a közepében: fegyveres rablás, hűtlen feleség, gyermekelhelyezési per, kell nekem dumálni, most teli szájjal zabálhatom, amit főztem. A taxist ugyanis egy szép nyári napon leintette egy jól öltözött férfi. Mentek, mendegéltek, robogtak keresztül a városon, a férfi jókedélyűen dumcsizott, így szinte észrevétlenül keveredtek a külvárosi mellékutcába. Az utas itt levetette szimpatikus álarcát, elővette lőfegyverét, majd kilökte a sofőrt az autóból, és távoztában még integetett is neki. Ráadásul aznap este telefonált valaki, megemlítve sofőrünknek, hogy ha megkeresi a rendőrséget, akkor ők megtalálják a feleségét, sőt a gyermekét is, itt meg itt, ebben és ebben az iskolában.
Taxis taxi nélkül félkarú óriás, erre a leghamarabb a hálátlan asszonyka döbbent rá, s miután két hétig minden áldott este szóvá tette a családi költségvetés drasztikus megcsappanását, összepakolta a még fénykorban vásárolt bundácskákat, hozzácsapta a gyereket, és elindult új férjet keresni. A magányos fuvaros pedig a munkába menekült, vásárolt részletre egy, a korábbinál szerényebb képességű gépkocsit, ami szerinte franckarikát sem ér, szerintem viszont pofás darab.
A taxis egyébként nem fogadott el borravalót, sőt még lelkesedett is, hogy hosszú idő után végre egy jót tudott beszélgetni. Így továbbra is nyugodt szívvel adhatom át a helyemet bárkinek, és a menetrend szerinti légi járatok fölösleges figyeléséről sem kell lemondanom.