Huszty András és a ráció

A sportszakma jól informált képviselői üdvözölték, az ellenzéki pártok pedig a szűken vett pártpolitikai érdekeiket artikuláló sajtójukon keresztül heves tiltakozásba kezdtek azon kormányzati szándék bejelentésekor, hogy a Magyar Fejlesztési Bank (MFB Rt.) az életképesnek talált sportvállalkozásoknak gazdasági segítséget kíván nyújtani. A Magyar Hírlap nem a fociklubokat vásárló Várszegi Gábort, hanem Huszty András volt „MFB-bankigazgatót” faggatta, aki azt nyilatkozta, hogy „gazdaságossági szempontból elképesztőnek tartja a miniszterelnök ötletét”.
Akkor nézzünk szét kissé.
A kezdetben műszaki érdeklődésű Huszty András a KISZ és az MSZMP különböző angyalföldi apparátusaiban edződött hivatásos forradalmárrá, később pedig a közgazdasági egyetem levelező tagozatán, valamint a moszkvai Gazdaságtudományi Akadémián nőtte ki magát gazdasági szakértővé. A rendszerváltás az akkor még állami tulajdonban lévő Általános Értékforgalmi Bank (ÁÉB) vezetői székében találta, s az MSZP alapító tagjaként is számon tartott közgazdász a párt központi pénzügyi ellenőrző bizottságának vezetője lett. Husztynak a régi érmék és a Bizományi Áruház Vállalat (BÁV) iránti lelkesedése közismert volt a szocialisták körében, 1995-től beválasztották a BÁV Rt. igazgatóságának tagjai közé. Nem sokkal később, az ÁÉB privatizációja után a vezérigazgatói székét egy újabb állami bank, a Magyar Fejlesztési Bank vezérigazgatói székével váltotta fel, amely tisztséget 1996-tól egészen a Horn–Kuncze-éra végéig, 1998-ig töltötte be. A bank meghatározó tulajdonában lévő BÁV vezérigazgatói állását pedig Huszty személyi titkára, vagyis az a Winkler Gyula kapta meg, aki korábban az MSZMP dobogókői pártüdülőjének gondnoka volt.
Nos, talán érdemes feleleveníteni a Huszty–Winkler nevével fémjelzett BÁV Rt. szerepét az 1998-as országgyűlési képviselő-választásokon.
A Napi Magyarország 1998. június 18-i címlapján adott hírt arról, hogy a BÁV Rt. a választási kampány idején, igencsak szemérmetlenül, 40 millió forintot juttatott a Magyar Szocialista Pártnak és a hozzá mai napig hűséges szervezetnek, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének. A piaci árhoz képest harmincszoros áron (!), vagyis 15 millió forintos éves díjért bérbe vette az MSZP Köztársaság téri székháza pincéjének 150 négyzetméterét, nyilván a gazdasági racionalitás jegyében. Az MSZOSZ 25 milliót kapott a ’98-as kampány idején a BÁV-tól, amelyet a Napi Magyarország értesülései szerint két huszadik századi festő művéért szurkoltak le, nyilván ezt is a gazdasági racionalitás jegyében. A festményeket és alkotóik kilétét a mai napig jótékony homály fedi.
Ám a Huszty András vezette bank a Szabad Demokraták Szövetsége szellemi holdudvarát, a párt névadóját, a Hit Gyülekezetét is megtámogatta némi hitellel. Az egyház politikai beállítottsága nem lehetett számára ismeretlen. Hallhatott arról például Kuncze Gábor pártelnöktől, akkori belügyminisztertől egy nyári akarattyai lábáztatás során, ám ne legyünk rosszmájúak, a politikai szempontok nem játszhattak szerepet abban, hogy az MFB Magyarország érdekében kössön egy jó üzletet és félmilliárd forint hitelt nyújtson Németh Sándor egyháza 11 ezer négyzetméteres kőbányai csarnokának felépítésére.
Mindez természetesen a gazdasági racionalitás jegyében történhetett.