Kijev két szék között

Jóllehet Kijevet nem érte váratlanul, mégis zokon vette Varsó hozzájárulását az Ukrajnát elkerülő gázvezeték megépítéséhez. A sokáig hezitáló Varsó ugyanis most nemcsak lelkesen üdvözli a Moszkvával létrejött megállapodást, hanem természetes és célszerű útvonalnak is tekinti a Nyugat-Európába irányuló gázvezeték útvonalát, hangsúlyozva, hogy a megállapodásnak nem lehetnek olyan következményei, amelyek bárki számára is problémát jelenthetnének. Nem titkolta elégedettségét az orosz államfő, Vlagyimir Putyin sem, aki azonkívül, hogy pertura váltott vendéglátójával, Aleksander Kwasniewski lengyel államfővel, hazája első számú stratégiai partnerének nevezte Közép- és Kelet-Európa országai között Lengyelországot. Ennek szerinte egyik kézzelfogható bizonyítéka az Ukrajnát elkerülő gázvezetékkérdésben kialakult egyetértés, aminek létrejöttét a baloldali lengyel kormány hatalomra kerülését követően mindenki bizonyosra vett. A múlt év decemberében Moszkvában járt lengyel kormányfő, Leszek Miller ugyanis egyértelművé tette: nem látja akadályát az Ukrajnát elkerülő gázvezeték megépítésének. Elemzők szerint a tranzitvezeték akár egy éven belül megépülhet, noha annak egymilliárd dollárra rúgó költségének fedezésére sem az orosz Gazpromnak, sem a lengyel gáziparnak nincs egyelőre pénze. Beszállnának viszont az üzletbe a különböző európai struktúrák, köztük az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, amely már jelezte, hogy szívesen nyújtana hitelt egy Ukrajnát elkerülő gázvezeték megépítésében.
A varsói megállapodás létrejöttével valójában tehát az történt, aminek bekövetkezésére egy idő óta már számítani lehetett. Ennek ellenére a megállapodás Kijevet mégis kellemetlenül érintette. Egyfelől bizonyára a felek által példaértékűnek tekintett ukrán– lengyel jószomszédság okán, másfelől pedig az utóbbi időben egyre dinamikusabbá és pragmatikusabbá váló ukrán–orosz kapcsolatokból adódóan. Kijevi elemzők szerint azonban van az éremnek egy másik oldala, hiszen a világsajtó már jó ideje nem az ukrán–orosz kapcsolatok látványos fejlődéséről, hanem a Gazprom sikereiről, az Ukrajnát elkerülő gázvezeték kérdésében a nyugati partnerrel létrejött megállapodásról cikkezik. Hasonlóan vélekednek a gazdasági elemzők is, hangsúlyozva, hogy botorság lenne a megállapodás mögött bármiféle politikai indítékot keresni, mivel a történteket elsősorban Kijev provokálta ki a gázpolitikájára jellemző bizonytalanságával. A Gazprom tervei között a mostani megállapodásban szereplő vezetéken kívül még legalább két másik megépítése is szerepel. Tíz–tizenöt éven belül teljesen fölöslegessé válhatnak az ukrán tranzitvezetékek. Éppen ezért Kijevnek haladéktalanul hozzá kell látnia az ágazat reformjához, mindenekelőtt a tranzitvezetékek privatizációjához, amely iránt a Gazpromon kívül több nyugati és amerikai vállalat is érdeklődik. Egyes elemzők nem zárják ki azt sem, hogy a mostani orosz–lengyel megállapodás is éppen e lépés megtételét akarja kikényszeríteni Kijevtől.